Az Outlander világába történő gyors visszarázódás reményében folytatott újranézősdim (a speciális okokról a rovat előző bejegyzésében írtam) következő darabja a hetedik évad hatodik epizodja, amely gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Ticonderoga erődjéből menekülnek a folyón az emberek, s értelemszerűen mi Claire-ék csoportjára fókuszálunk. A minap megismert pszichés problémakkal küszködő Mrs Raven, látva Iant, alig akar kiszállni a csónakból, mert fél, hogy az indiánok tőrbe csalják. Amikor a britek az őslakosok harci huhogására emlékeztető módon csapnak zajt, az asszonynál végleg elszakad a cérna. Claire még megtalálja az erdőben, de csak hogy szemtanúja lehessen annak, hogy a nő főbe lövi magát. A fegyverdörrenés odavonzza a briteket, akik magukkal viszik Claire-t.
 |
| Jamie és Ian az epizód egyik visszatérő jelenettípusában: az eltökélten egymás mellett állás egyik variációjában |
Az epizód fő cselekménye tehát Claire megmentése, és ennek érdekében sokat látjuk Jamie-t és Iant kettesben az erdőben fák között futkározni, már-már gyanúsan sokat,
így hajlamos vagyok azzal a szemmel nézni, vajon mennyire eshetett az epizód a járvány miatti filmes munkahelyi egészségügyi szabályozások áldozatául. (Másik lehetséges ok, amelyet például William es Simon Fraser első közös jelenetében tapasztalhattunk, hogy a viharos szél miatt rengeteg rengeteg felvétel vált használhatatlanná, és utólag olyan töltelék megoldásokkal kellett kítölteni, ahol nem szükségesek statiszták, és más szempontból is szűkebb háttérstábbal is meg lehet oldani) Csak mert az egész epizód tele van a produkció általános minőségével összefüggő hibákkal.
Sok gond van a színészi alakitással is, még a (majdnem mindig) tökeletes Caitriona Balfe is csinál furcsa dolgokat. Amikor az epizód vége felé ő és Ian konfrontálódnak Williammel, számomra érthetetlen, miért vált a tekintete gyűlölködővé, méghozzá tipikus hülyepicsás módon gyűlölködővé, mint mikor buta liba kislányok veszekednek egymással. (Ebből kapott el egy pillanatot az a fotó, amit kísérőképnek választottam az eredeti epizódösszefoglalóhoz.) Az átlagosnal is gagyibb tinivígjátékok színvonala ez.
Valahol korábban azt írtam, hogy a hetedik évad új szereplőgárdájáról alapvetően pozitivan lehet nyilatkozni, ami igaz Hunterék, William, Buck MacKenzie, valamint Benedict Arnold esetében, máskülönben azért akadnak itt gondok. Valljuk csak be nyugodtan, hogy példàul Angus MacFadyen szörnyen ripacs Simon Fraserként.
Más szempontból akad gond a Ben Lambert alakitotta Richardson százados karakterével. Mivel az ő története a könyvben szorosan összefügg azzal, hogy Lord John is végez titkosszolgálati tevékenységet, és - bár nem magyyrázza el nevelt fiának az okokat - emiatt ismeri Richardsont, és inti óvva Williamet, hogy tartsa magát távol tőle, így a filmes verzióban a semmiben lóg a figura, nem is tudjuk, mire számíthassunk tőle, következésképp az őt alakitó színésztől. (Az imdb tanúsága szerint a karakter visszatér majd az új friss epizódban, úgyhogy remélhetőleg jobban képben leszünk majd vele kapcsolatban).
Claire fogságba esése egyet jelent azzal, hogy visszatérünk a műtét utáni lábadozása (tudom, rossz kifejezés ebben az esetben) miatt hátrahagyott Walter Woodcockhoz, akitől aztán szépen el is búcsúzunk. Hogy ő nem egészen csupán Claire egy random betege, akit nem tudott megmenteni, majd a szezon második felében válhat érthetővé, addig is tessék ránézni erre a tablóra, amit még jóval a hetedik szezon előtt tettek a készítők közzé, és Mercy Woodcock nevére fókuszálni. (Úgy saccolom, legkésőbb a 10. epizódban meg fogunk vele ismerkedni.)
Claire rutinszerűen kiszabadul, nyilván, de ahelyett, hogy Jamie besorozása határideje lejárta után indulnának Skóciába, inkább maradnak, mert Jamie nem akar kimaradni a harcokból. Amikor Claire említi, hogy Saratoga, bár pontosan nem tudja miért, de fontos pillanat lesz a Függetlenségi Háborúban, akkor meg pláne.
Mindeközben a 20. században Roger skótkodik egy kicsit az iskolában. itt van az, mikor Rob Cameron véletlenül beleolvas az időutazós jegyzetekbe. És Roger ennek az epizódnak a végén fogja el a ház körül ólálkodó idegent. (Akiről majd aztán a következő epizodban derül ki, hogy egyáltalán nem idegen)
Újranézve ezt az epizódot, kifejezetten meglepő, hogy akár csak ennyi mondanivalóm is akadt róla. Igencsak átmeneti, töltelék, előkészitő részecske (elég sok van ilyenből amúgy az Outlander történetében.)