Az irodalmár Outlandert néz

Szóval tehát Jamie - sógora elmondása szerint - az angolok fogságába esett. Claire indulna is kiszabadítani, Ian pedig menne vele, de az asszony lehűti: nincs meg a lábad, nem jöhetsz. Végül a pár napja szült Jenny szegődik mellé az útra. Jól is jön nyomolvasó és az állatok viselkedését ismerő tudása (+ az Ian által rajzolt térkép), hamarosan megtalálják az Őrség egykori tagjait, akikből immáron a madarak lakmároznak. Egyikük sem néz ki Jamie-nek, de azért Jenny elmond felettük egy-egy imát.  Aztán keréknyomokra bukkan, Claire reméli, azért olyan mélyek, mert egy nagydarab vörös hajú férfi súlya húzza le a szekeret. Jenny hirtelen megállítja a lovát, azt mondja, majd kipukkad, s egy bögrébe elkezdi fejni az anyatejet. Claire kicsit rácsodálkozik, jé, ez így működik? Aztán a "mentsük meg Jamie-t" akció haditervét kezdik átbeszélni, Claire szerint annak idején Thomas parancsnok szimpatikusnak találta őt, ugyanakkor Randallt nem kedveli, erre lehetne alapozni. A kíméletl...

Öt évad távaltából visszatekintve ez a rész az egyik legérdektelenebb epizód. (Amúgy is, az első évad részei igencsak hátul kullognának bármiféle rangsorolásban. De ez valahol  természetes egy ilyen nagyívű történetmesélésnél.)  Ott hagytuk tehát abba a legutóbbi részben, hogy egy férfi fegyvert szegez Jamie fejéhez. Van némi feszkó a mostani epizód elején, majd kivételesen Jenny oldja és nem szítja a hangulatot, nevén szólítja (Taran) az idegent. Jamie-t viszont unokatestvéreként mutatja be. Ahogy Claire megszólal, persze azon nyomban kiderül, hogy nem skót. Jenny hűti az indulatokat, Ahhoz képest, hogy  a sógornő egy sassenach , azért rendes asszonyka ám. Ian biceg be azzal, hogy ők csak jövő hónapban várták a kompániát. Ja, amúgy megcsináltatta a főnök kardját. Jamie egyre ingerültebben figyeli, mi zajlik körülötte. Na, akkor együnk, mondja a pasas (teljes neve Taran McQuarrie). Jenny megjegyzi, ismeritek az utat az étkezőbe, fiúk, majd kirohan a konyhába jó háziassz...

Ha egészen véletlenül elfelejtettük volna, hogy Skócia milyen vadregényesen gyönyörű tud lenni, akkor a nyitóképek emlékeztetnek rá bennünket. Jamie és Claire lovaglás közben a repülőgépekről beszélgetnek. Kiderül az is, hogy az asszony 27, férje 22 éves. Amint feltűnik Lallybroch tornya, Jamie-nek eszébe jut, mikor járt itt utoljára, és hogy Dougal mesélte, Jennynek lett egy fattya Randalltől.  Gyalog sétálnak be a kapun, ahol egykor Jamie-t kikötözték. Claire megszólít egy kisfiút, a háttérben pedig egy fiatal állapotos nő épp a frissen mosott ruhát teregetné, amikor megpillantja Jamie-t. Ruháskosár eldobva, nővérke rohan öcsikét üdvözölni. Jamie nagyon dühös lesz, amint kiderül, testvére a kisfiút épp róla nevezte el. Jenny pedig kezdi kapisgálni, mit hisz róla a öccse, de mintha bölcsen kivárná, merre is kanyarog a történet. Claire-t viszont kiosztja: az angol lotyó csak maradjon csendben. Megfenyegeti Jamie-t is, hogy ha nem tér észhez, megszorongatja a tökeit. A férfi még...

 Az előző rész végén elfogott Claire-t és Geillist a tolvajok gödrébe dobják. Ahogyan konstatálják, milyen helyzetbe kerültek, egymásnak esnek, mindkettő a másikat hibáztatja. Geillis aztán elmeséli, hogyan mérgezte szisztematikusan a férjét. Közben a foglár vacsorát dob be nekik felülről - egy szelet kenyeret -, Claire kiabál, ő a klánvezér unokaöccsének felesége, de ilyen helyzetben ugyebár ritkán szoktak hinni az embernek. Geillis szentül hiszi, hogy Dougal jön és megmenti, Claire tudja, hogy nem fogja, hisz Colum elküldte öccsét, és vele együtt Jamie-t is.  Másnap arra ébrednek, hogy odakint a népség már nagyon várja, hogy megégessék a boszorkányokat1, és a máglyarakók sem tétlenkednek. A két nőt a helyi templomba vezetik, kezdődik is a per azonnal. Claire elmondja nekünk, hogy egyetlen ismerős arcot sem látott a tömegben. A helyzet azon nyomban változik, ahogy Ned Gowen megérkezik. Előbb illegálisnak nyilvánítja a tárgyalást, erre a tömeg enyhén morcos lesz. Aztán azzal ...

Jamie épp Claire combjai között tájékozódik a hitvesi ágyban, amikor valaki eszeveszetten dörömböl odakint. Murtagh dünnyögi be aztán magát, miután keresztfia ajtót nyit. Konstatálja, hogy az ifiasszony ott pihedezik az ágyban, de a mondanivaló fontos: megérkezett Sandringham hercege. Jamie megörül a hírnek, a herceg mindig is figyelmes volt vele. Murtagh ezt nem egészen így mondaná, őméltósága ugyanis konkrétan bepróbálkozott egykor a kamasz fiúnál. Claire viszont azt tanácsolja, nem kellene megbízni benne, mivel Randall szövetségese, így nem lehet Jamie-é is.   Jamie kikéri Ned tanácsát, szerinte is rossz a helyzet, jog és igazság sokszor jár külön utakon, de van megoldás: írni kell egy panaszlevelet Randall tetteiről, majd megkísérelni, hogy Sandringham adja azt át a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Azt kell megértetni a herceggel, hogy számára a kapitány barátsága inkább káros, mint hasznos. Ha sikerrel járnak, a tiszt valószínűleg valamelyik távoli gyarmaton fog egész tovább...

Vajon mi történik Frankkel, mialatt Claire mézesheteit tölti 1743-ban? Míg Diana Gabaldon regényében ez a kérdés kikerülhető az egyes szám első személyű narráció révén, addig egy hagyományos felépítésű, a többnyire berögzült, rutinelvárásokkal rendelkező közönség számára készült amerikai televíziós sorozatban a karakter sorsa fonalának tovàbbdzövése gyakorlatilag kihagyhatatlan mozzanat.  A nyolcadik részben – mely egyben a fél-szezonfinálénak is tekinthető, hiszen az első évad vetítésébrn féltávon csináltak egy nagyobb szünetet - végre megkapjuk a kérdésre a választ. Rögtön az epizód elején látjuk, hogy a rendőrőrsön most látják elérkezettnek az időt, hogy szembesítsék oxfordi történészünket afájdalmas valósággal, hogy  bizony kicsi felesége valószínűleg lelépett egy skót passal. Hat hét után most mar végre fel kellene hagyni a kereséssel.  Közben a háttérben a hirdetőtáblán feltűnik az első részben látott skót fickó fantomképe,  és igen, egyértelműen Jamie az. (A t...

 Van egy jelenet az epizód közepén, mikor Jamie kérdezi Claire, mivel töltötte újdonsült asszonykája az esküvője napját, s ő a kezében tartott borospohárra mosolyog, majd vált a kép, s alsó kameraállásból (gyakorlatilag Claire szemmagasságából) látjuk, hogy a mindig morcos Murtagh méricskéli Claire-t, aki jól kiütötte magát.  Állj talpra, te lány!  – üvölt rá.   Tisztában vagyok azzal, hogy az esküvői epizód a rajongók jelentős hányada számára nagy kedvenc, mert: 1,) ha esküvő van, akkor sokak szerint „magától értetődően” el „kell” olvadni már a szó kiejtésétől is 2.) az első hosszabb erotikus jelenet található ebben az epizódban. Jelen sorok írója a házasság intézményét idejétmúltnak tekinti (az esküvő napjával kapcsolatos rituálékat – legyenek azok akár a népi kultúrából származók, akár a városi életmódra épülő speciális marketing által teremtettek – felesleges túllihegett felhatásnak tekinti), ha pedig a szexuális tevékenységet expliciten ábrázoló „felnőtt...

Az Outlander televíziós sorozat 1. évadjának 6. epizódját szinte lélegzetvételnyi pontossággal onnan folytatjuk, ahol az 5. epizódban fébeszakadt a jelenet. A kishadnagyot nagyon érdekli, ki szavatol a lady biztonságáért. Claire annyit mond, hogy a MacKenzie-k vendégszeretetét élvezi. Hát, ha a hölgy mondja… na mindegy, azért a közeli fogadóban tartózkodó helyőrségi parancsnok a mrghívását küldi a fiatal tiszt által.  És ez a meghívás eléggé ellentmondást nem tűrőnek tűnik. Hát ha így állunk, akkor Claire elfogadja, de Dougal is vele tart.  Az egykori (20. század) szintén az angol (okés, brit) hadsereg kötelékébe tartozó Claire otthonosan mozog sajátjai között, de úgy sejti, Dougalnak - bár még mindig skót földön tartózkodnak – biztos szívás, hogy most ő az idegen (outlander). A fogadó VIP szobájában 7-8 angol tiszt üldögél a terített asztal körül, egy pedig folyamatosan fontoskodik-bizalmaskodik, sürög-forog Claire körül. Mibe, hogy ő a helyőrségi parancsnok. Yepp, Lord Thoma...

Claire egy tó partján állva John Donne egyik versét szavalja éppen, amikor egy alacsony, szemüveges ember csatlakozik hozzá. Ő Ned Gowen, az ügyvéd, aki szintén a bérletszedő csapat tagja, és jelenlegi legfontosabb tulajdonsága, hogy asztmásan köhög. Claire természetesen rögtön tudja rá a gyógymódot, az alapanyag pedig rendelkezésére áll:  csattanó maszlagot a pipába tömve, egy-két szippantás és az ügyvéd máris jobban van.   A bérletszedő körút igazán jó móka a férfinépség számára. A tábortűz mellett rendszerint a szexuális téren tapasztalatlan Willie-t, a társaság legfiatalabb tagját ugratják, útközben pedig danolásznak. Nedet is a kalandvágy hajtotta ide a vad Felvidékre, amely szerinte az ő ifjúkorában – ó, az a mindent megszépítő nosztalgia – még sokkal civilizálatlanabb (vagyis e kontextusban érdekesebb és szimpatikusabb) volt az unalmas nagyvárosi irodai munkánál. Azért szerintem csak meglátszik rajta, hogy a "fehérgalléros" réteg tagja.   Claire is jól el...

 Ritka és fontos esemény egy Gyűlés a felföldiek életében. A legutóbbit például negyed évszázada rendezték, így nem csoda, ha Rupert és Angus, akik Claire őrzésével vannak megbízva, nem kívánnak lemaradni róla. Hősnőnk viszont szívesebben tölti az időt fogócskázással a várbeli gyerekekkel, így Angus kénytelen drasztikus lépéseket tenni: úgy áll meg a játékban kimerülten földön fekvő Claire felett, hogy a nő megbizonyosodhasson róla, igaz a kiltet viselő férfiak egyéb öltözködésbeli hiányosságaival kapcsolatos legenda.  A nyitó képsorok láttán persze először – szándékoltan – nem egyértelmű ki elől is szalad Claire (egyébként ez mozzanat a főcím egyik emblematikus pillanata is). Hihetnénk például azt, hogy ez egy szökési kísérlet, de nem, ennél sokkal okosabb dolgot csinál: a gyerekekkel való közös szaladgálás közben feltérképezi a környéket és „véletlenül” el-elveszti egy-egy apróbb ruhadarabját. Nem tett tehát le arról, hogy visszataláljon a saját idejébe, és úgy gondolja, hog...

Egy 20. századi jelenettel indítunk, ahogyan Claire épp a frontra indul, Frank pedig arról lamentál, hogy milyen fura is ez, elvileg neki, a férfinek kellene ezt tennie. Az is kiderül, hogy Frank igyekezett elintézni, hogy ha már asszonykája ápolónősdit akar játszani, vonják vissza a frontról. Claire viszont úgy gondolja, hogyha minden jó kapcsolatokkal rendelkező személy ki próbálja magát vonni a rá eső felelősség alól, akár neki is állhatnak németül tanulni. Frank úgy gondolja, nem tanácsos makacs kis felesége útjába állni (Mackenzie-k, hallottátok?), de hát pont ezért szeretett bele.  A jelenet végén Claire megígéri, hogy visszatér, ami kicsit másként hangzik azóta, hogy már nem a harctérről, hanem a múltból kell hazatalálnia.   Hősnőnket aztán Mrs Fitz ébreszti 1743-ban egy vájdling hideg vízzel, majd megjegyzi, hogy milyen makulátlan a bőre, s hogy a következő férje nagyon szerencsés lesz. Claire úgy érzi, eljött az idő, hogy a házvezetőnő is megtudja, férje nem halt...