Claire egy tó partján állva John Donne egyik versét szavalja éppen, amikor egy alacsony, szemüveges ember csatlakozik hozzá. Ő Ned Gowen, az ügyvéd, aki szintén a bérletszedő csapat tagja, és jelenlegi legfontosabb tulajdonsága, hogy asztmásan köhög. Claire természetesen rögtön tudja rá a gyógymódot, az alapanyag pedig rendelkezésére áll: csattanó maszlagot a pipába tömve, egy-két szippantás és az ügyvéd máris jobban van.
A bérletszedő körút igazán jó móka a férfinépség számára. A tábortűz mellett rendszerint a szexuális téren tapasztalatlan Willie-t, a társaság legfiatalabb tagját ugratják, útközben pedig danolásznak. Nedet is a kalandvágy hajtotta ide a vad Felvidékre, amely szerinte az ő ifjúkorában – ó, az a mindent megszépítő nosztalgia – még sokkal civilizálatlanabb (vagyis e kontextusban érdekesebb és szimpatikusabb) volt az unalmas nagyvárosi irodai munkánál. Azért szerintem csak meglátszik rajta, hogy a "fehérgalléros" réteg tagja.
Claire is jól elvan a nomád életvitellel, sokkal inkább bántja, hogy a férfiak szándékoltan olyan nyelvet használnak a sztorizgatás közben, amelyet ő nem ért. Jamie meg is magyarázza ennek az okát: Claire arca nem tud hazudni, rá van írva, hogy folyamatosan a szökés lehetőségén agyal, érthető, hogy nem bíznak benne az útitársai.
Ned hiába magyarázza korábban, hogy idén nem ez lesz a módi, rögtön az első faluban el kell fogadnia, hogy a helyiek most sem pénzben, hanem terményben fizetnek. Helló, röfik! Claire közben elcsatangol, a helyi asszonyok közé keveredik, akik gyapjút nemezelnek (vagy kártolnak, e téren nem vagyok otthon a magyar szakszavakban), szóval, hogy egy vizeletben áztatott ruhadarabot gyúrnak közösen ritmusra.1 A vizeletet természetesen maguk állítják elő, a megfelelően gyors anyagcseréhez pedig értelemszerűen alkoholt fogyasztanak.
Claire számára egészen addig minden buli, míg a szuperdühös Angus meg nem érkezik és el nem mondja őt mindennek, főként piától és húgytól bűzlő semmirekellő nőszemélynek. Közben egy klisészerű jelenet, hogy egy kisgyerek sír az éhségtől, mert Dougal – az uraságék, az uraságok már csak ilyenek a feudális – úr és szolga - gondolkodású társadalom népi látásmódjában – elvitte a utolsó kecskét is. Claire visszaadná az állatot, veszekszik Ruperttel, Dougal meg rendet csap a civakodó felek között.
Egyszer csak egy kovácskötényt viselő fiatalember rendes, kikupált angol kiejtéssel – mint amilyen Claire-é is, ellentétben a skótokkal – érdeklődik, hogy minden rendben-e, nem szorul-e a hölgy segítségre és a többi. Ez akkor annyiban marad, de azért mi később látjuk, hogy a fickó bizony vöröskabátos angol katona, szóval még biztos találkozunk majd vele.
Claire-nek jelenetről jelenetre rosszabb a kedve. Dougallal szembeni ellenszenve pedig csak erősödik, amikor a hadvezér este a kocsmában szónoklatot tart a helyieknek, közben pedig látványos performansz formájában lerántja Jamie-ről az inget, hogy tessék mindenkinek megcsodálni. Claire nem érti, miről megy a duma, de azt látja, hogy Jamie-nek sem tetszik a benne való részvétel. Valamint néhány apróságról arra is következtet az asszony, és erre célzást is tesz másnap az ügyvédnek, hogy azért van itt rá szükség, hogy úgymond kettős könyvelést végezzen: egyet Columnak, egyet meg Dougalnak (és értelemszerűen, a két adat közti különbség Dougal zsebébe vándorolhasson).
Aztán egy felgyújtott házhoz érkeznek, a helyi maffiaszerűség, az Őrség (ááá, ezek szerint felesleges volt ilyesmire célozgatni Dougalék kapcsán, de persze, ki tudja) végezte itt a dolgát, védelmi pénzt (vagy ami akad otthon) szednek, megbüntetik a kollaboránsokat (vagy akiket annak hisznek), de saját hazafiságuk árfolyam már nagyon alacsonyan mozog, mert ha megtudnák, hogy Jamie is itt van ebben a brigádban, rögtön feldobnák őt az angoloknak. Biztos, ami biztos, az égő házból Dougal is elhoz két szárnyast, az így szerzett ételből Claire később nem kér. Angus bukósága pedig átlépi a viccesség határát. Jamie tesz rendet: ha a sassenah éhes akar maradni az az ő dolga, több marad a férfiaknak. De Claire-nek is odaszól, hogy ne avatkozzon be olyasmibe, amiről fogalma sincs.
Következő faluban nincstelen fickó szabadkozik, hogy hozna ő bármit, ha lenne mit, de a vörös kabátosok mindent elvittek. Dougal úgy ítéli meg, hogy itt most a jóságos földesúr szerepét kell magára öltenie, aki osztogat és nem fosztogat. De persze este itt is mindenkit várnak a helyi műintézménybe a szokásos korbácsolt hátú fickó performanszra.
Ahogyan Claire füle egyre jobban szokja a helyi beszédet, már könnyen kihallja Dougal mondanivalójából azt a mondatot, hogy éljenek a Stuartok!
Hoppácska, ezek itten a jakobita felkelésre gyűjtenek pénzt. Dougal iss erre használja Jamie angol tisztek által kidekorált hátát. Claire felidézi, ahogyan Frank a tiszteletes dolgozószobájában a nagy családfakutatás közben elmagyarázza, hogy a Jakab párti felkelők miért jakobiták (ez az eredeti angol esetében: James – jacobite) nem olyan egyértelmű, hogy hány ilyen felkelés volt, s újfent említésre kerül a felkelés vezetője, Csinos Csárli (Bonnie Prince Charlie) neve is2.
Claire azon nyomban más szemmel kezdi nézni útitársait. Nem tolvajok, nem banditák, nem vademberek, hanem felkelők (szabadságharcosok) ők. Szenvedélyes férfiak, akik a jogaikért küzdenek. Csak az a bökkenő, hogy a történelem rossz oldalán állnak. Amíg ezen lamentál, két keresztre feszített holttestre bukkannak, illő temetést adnak nekik. Este Dougal még egy lapáttal rátesz a szónoklatra. Claire az éjszaka közepén történelmi tudását igyekszik összerendezni egy fogadóbeli szobában, mikor kaparászást hall az ajtaja előtt. Jamie az, aki jó házőrző módjára alszik a küszöbön, mert sok odalent a részeg, így vigyáz útitársnőjére. Claire invitálná befelé, hogy úgy mégiscsak kényelmesebb ez a tevékenység, de Jamie visszahőköl, és mi lesz a hölgy erényével? De hát hetek óta együtt nomádkodik fél tucat férfival, az nem baj? Nem. Az tök más.
Jamie egyébként nem túlzott, és nem trükként akarta használni a sztorit, hogy Claire ágyába jusson, mert másnap valóban van egy asztaltársaság, akik – nem tudjuk mit, de – egészen biztosan nagyon csúnyákat mondanak Claire-re, aki épp Nedet próbálja arról győzködni, hogy nem kellene a vesztükbe rohanniuk a világ legnagyobb és legerősebb hadserege ellen.3
De előtte még egy kis bunyó a pimaszkodó idegenekkel. Murtagh világosítja fel Claire-t, aki méltatlankodik az összeröffenés után a sebápolás miatt nyafogó „hősökön”, hogy az ő erényét védték ököllel. Mert ők, lévén az ő vendégszeretetüket élvezi, nevezhetik lotyónak és akárminek, idegeneknek azonban ez egy nagy no-no. Na ezt kellett azoknak a fickóknak az értésére adni a legegyszerűbb módon. Claire feladja az epizód eleji távolságtartását, s próbál barátkozni a többiekkel. Rupertet oltja, hogy csak nagyzol itt arról, hogy két nővel volt, tuti a jobb és bal kezéről beszél. Síri csend, majd óriási röhögés.
Jamie útközben megemlíti, hogy nem messze van innen Culloden Moor. (Ami szerintem így nettó hülyeség, mert miért beszélne róla, ekkor még egy semmitmondó terület volt, s csak a csata tette később emlékezetes hellyé, amiről Jamie ugyebár elvileg itt még nem tudhat). Claire így már arra is visszaemlékszik, hogy a cullodeni csatamezőny sétálva Frank magyarázza, miként is zajlott az 1746-os csata, s hogy a skótok veresége egyben a klánrendszer társadalmának és kultúrájának végét jelentette. A mezőn a kamera két sírkőre közelít, az egyik felrat szerint vegyesen nyugszanak itt harcosok különböző klánokból, a másik a MacKenzie klán idő és időjárás koptatta kis köve.
Úgy tűnik, Dougal most már egyedül is elengedi Claire-t a folyóhoz, de végül mégiscsak utána megy, mert még mindig gyanús neki. Naná, minden épeszű számára gyanús lenne, hogy miért is beszél Claire ilyen magabiztossággal arról, hogy a felföldiek az angolok ellen csakis veszíthetnek. Ekkor érkezik meg az epizód elején is látott angol vöröskabátos fiatalember, egy csapatnyi katonával, és újfent arról érdeklődik, hogy az asszonyság tényleg biztonságban van-e.
A válaszra azonban a következő epizódig kell várni.
1 A vizelet hasznosságáról a középkori népi gondolkodásmódban lsd még sz ezzel kapcsolatos Horribile Histories ( történelmi ismeretterjesztő vicces angol gyerekprogram) skeccseket.
2 Károly Eduárd herceg közkeletű becenevének magyar szakirodalmi elnevezése "Csinos Károly herceg", azonban egy fikciós sorozat teret enged az ettől való apróbb eltéréseknek.(No meg nekem is vannak fikciós -regény, film, színdarab egyaránt - Csárlival kapcsolatban, így számomra ez vált a bevett elnevezéssé).
3Istenkém, milyen szép is lesz majd, mikor a cullodeni csata veteránjából a brit hadsereg tisztjévé avanzsált skót vezette egység védi Québecet az amerikai patrióták ellen! Allan Maclean életéről lsd még: Egy vöröskabátos kényszervállalkozó
(Mary Beacock Fryer: Allan Maclean, Jacobite General: The Life of an Eighteenth Century Career Soldier)
4Valódi történelmi emlékek, de csak az utóbbi időben kerültek veszélybe, mert túl sok a megszállott Outlander rajongó, aki agyba főbe ezek előtt a kövek előtt akarja magát produkálni.