Az irodalmár Outlandert néz

OMG! OMG OMG !  Charlie is back!   Elnézést, de valahogyan érzékeltetni kellett azt a pillanatot, amikor rájöttem, hogy mi fog következni a cold open ben. Mint ahogyan a szezon első epizódja kapcsán is emlegettem már  gyanúmat hogy megidéződik majd még itt Flora MacDonald történelmi személye (annak fényében persze ez nem meglepő, hogy a könyvsorozat 6. kötetében is szerepel), s ahogyan az epizódot megelőző napokban a közösségi médiás felületeken az ő színre lépésére tett konkrét utalásokba is bele lehetett botlani, alapvetően nem okozhatott meglepetést, hogy megint egy flashbackkel indítottunk.  Ám ahogyan megjelent a felirat, hogy 1746 júniusa, azon nyomban tudtam, hogy ez nem akármilyen múltidézés lesz, hanem azt a bizonyos legendás történetet fogják megjeleníteni nekünk: Csinos Csárli női ruhában menekülését „Skye szigetére a tengeren át”, ahogyan a sorozat főcímdalában is éneklik. Merthogy az eredeti dal erről a híres-neves pillanatról szól.  Lord ...

Az „ egyéni felelősség a történelemben ” az egyik olyan címke, amelyet különös kedvvel szoktam használni az Egy olvasó naplója blogon. Közép-európai irodalmárként, aki a fikciós múltreprezentáció (hétköznapi, leegyszerűsített néven nevezve a történelmi regény ) kutatója, megkerülhetetlennek tartom a történelmi események morális vetületének jelenlétét egy fikcióban és az arról szóló másodlagos irodalomban (kritika, esszé, tanulmány stb) egyaránt. Az, amit reflexszerűen A Nagybetűs Történelem nek szoktunk nevezni, végeredményben emberek sokaságának döntéseiből áll össze, és ha döntésekről beszélünk, akkor felelősségről is.  A történelmi helyzetek morális többrétegűségét az európai irodalomban természetesen a 20. századi két nagy háború idejébe illesztett történetek képesek leginkább megmutatni, és irodalmárként ezekre a rétegekre mindig is fontosnak tartottam odafigyelni. Az erre érzékeny alkotásokat kiemelni, felhívni rájuk a figyelmet , s mindeközben felszólalni az ellen, ha eg...

Üdvözlet az Outlander sorozat 6. évadának szezonnyitójában.  Az elmúlt két szezon után, amikor is a könyv változat 4. és 5.(na jó, annak csak az első fele) kötetei ismeretében néztem a tévés adaptációt, most túlnyomórészt ismét igazodási pont nélkül fogok kóvályogni a történetben. A forgatási folyamat során publikált háttéranyagokat – például az új, fontosabb szereplők bemutatása - viszont jórészt ismerem. A Christie család, az új évad legfontosabb új szereplői  Így aztán számomra csöppet sem meglepő, hogy Ardsmuirban kezdünk egy 1753-as flashbackkel. (Jó újra látni Craigmillar Castle-t, no nem mintha nem bukkanna fel hetenként valamilyen brit sorozatban vagy filmben) Lord John csak 1755-ben érkezett a 3. évad 3. része szerint, úgyhogy vele nem fogunk találkozni, de van egy másik karakter, aki ugyebár teljesen más életutat jár be a könyves változathoz képest. Szóval drukkoljunk, hogy Duncan Lacroix-nak olyan jó ügynöke legyen, aki bele tudta íratni a jó öreg Murtagh-t ebbe a v...

Rögtön nyitásképp Jamie épp aláírja a szerződést a 10 ezer holdas birtokról. Tryon kormányzó felajánlja, hogy Claire addig természetesen társadalmi helyzetének megfelelő környezetben maradhat, míg nem lesz a hely lakható. Jamie köszöni, de nem szükséges, felesége is aktívan részt fog venni Fraser's Ridge építésében. Erre Tryon eléggé érdekes pofát vág. Majd megint a Rendfenntartókról beszélnek, a kormányzó érthető módon nem szimpatizál velük, de azt sem titkolja, hogy az adószedők viselkedése csak ront a helyzeten. Másrészt értékeli, hogy Jamie olyan világlátott ember, aki uralkodókkal és nincstelenekkel is egyaránt cimborált. Szerinte itt és most pont ilyen emberre van szükség.  Wilmingtonban a kamaszlány kismama Marsali arról beszél, hogy nehezen viseli a terhességet, hiányzik az anyja, de legjobban Claire-ben bízik (na, ezt is megértük), és ha szükség lesz rá, szeretné, ha ő lenne ott mellette. Jamie Fergust bízza meg telepesek toborzásával, lehetőleg felföldieket, sőt, különösk...

Úgy tűnik, az előző rész óta sem a költségvetés sem lett nagyobb, sem más szakembert nem sikerült találni, így marad a béna vetített háttér. Hőseink érthetően rossz hangulatban vannak a rablótámadás után, s magukat okolják balszerencséjükért, hiszen egy percig sem lett volna szabad megbízniuk Stephen Bonnetben. No meg Lesley is jobb halált és tisztességesebb nyugvóhelyet érdemelt volna. A hajós bejelenti, hogy megérkeztek River Runba. Messziről látszik, hogy Jocasta néninek szép nagy háza van. Jamie nem mulasztja el azon poénkodni, hogy vajon Claire annak idején a vagyona miatt (ami igazából sosem volt) ment-e hozzá.  Jocasta néni rögtön a parton fogadja őket, s kicsit furának tűnik az asszonyság nonverbális kommunikációja, amire nem sokára magyarázatot is kapunk: nem lát. A vele érkező, libériás fekete férfi, Ulysses súg, ha valami olyasmi történik, amire nem számított, például, hogy Ian virágcsokrot szeretne átadni neki. Jamie meg van hatódva, van kivel közösen emlékezni Fraser a...

Az Outlander negyedik évada szinte már teljeséggel az Újvilágban játszódik majd.  A regényfolyam ugyanis, noha a múltbeli cselekménye az  1740-es években Skóciában kezdődik, valójában egy amerikai függetlenségi háborús történet. (Vagyis idővel valamilyen formában találkoznia kell a történetnek a Washington kémei   sorozat történetével.)  Szóval, Krisztus előtt 2000-ben kezdünk Észak-Amerikában, s torzonborz emberek köveket rakosgatnak egymásra pont olyan elrendezésben, ahogyan Craigh na Dunnál és Jamaicában is láthattuk. Aztán elkezdenek körülöttük táncolni, s Claire narrálja nekünk a látványt: az emberiséget mindig is lenyűgözte a kör formája, többek között a jegygyűrűké is, no meg a hóhér köteléé, amit rögtön ezután láthatunk.  1767-ben járunk Észak-Karolinában, Jamie épp lefizet egy börtönőrt, hogy meglátogassa egy barátját. Hayes az, a fiatalabbik és alacsonyabb volt fegyenctárs. Az akasztófa pedig nem véletlenül került a figyelem középpontjába, Jamie ígéri ...

Miközben mi lerágjuk a körmünket az izgalomtól, hogy lesz-e csata, vagy sem, a készítők egy kicsit sunyi, de később sokszorosan kifizetődő játékot játszanak velünk. Egyben rögtön érthetővé válik az is, hogy miért is nem tartották magukat a regény eredeti kerettörténetéhez.  Az epizódot ugyanis 1968-ban nyitjuk, gyerekek nézik a tévében a Bosszúállók című klasszikus sorozatot. Aztán megpillantunk egy nagyjából harminc körüli fiatalembert, aki bambán bámulja a képernyőt, egészen biztosak lehetünk benne, hogy a gondolatai közben valahol máshol járnak. Nem kell sokat várnunk rá, hogy kiderüljön, kihez van szerencsénk: ő bizony Roger (Richard Rankin), Wakefield tiszteletes fia. Ugyanis a nemrég elhunyt tiszteletes búcsúztatóján járunk. A könyvhöz képest történt változtatás pedig annyiban lényeges, hogy míg az olvasók már eleve a regény elején megismerkedhetnek Rogerrel, hiszen az 1968-as történések foglalják keretbe a 18. századi eseményeket, addig az audiovizuális megjelenítésben...