Üdvözlet az Outlander sorozat 6. évadának szezonnyitójában.
Az elmúlt két szezon után, amikor is a könyv változat 4. és 5.(na jó, annak csak az első fele) kötetei ismeretében néztem a tévés adaptációt, most túlnyomórészt ismét igazodási pont nélkül fogok kóvályogni a történetben. A forgatási folyamat során publikált háttéranyagokat – például az új, fontosabb szereplők bemutatása - viszont jórészt ismerem.
 |
| A Christie család, az új évad legfontosabb új szereplői |
Így aztán számomra csöppet sem meglepő, hogy Ardsmuirban kezdünk egy 1753-as flashbackkel. (Jó újra látni Craigmillar Castle-t, no nem mintha nem bukkanna fel hetenként valamilyen brit sorozatban vagy filmben) Lord John csak 1755-ben érkezett a 3. évad 3. része szerint, úgyhogy vele nem fogunk találkozni, de van egy másik karakter, aki ugyebár teljesen más életutat jár be a könyves változathoz képest. Szóval drukkoljunk, hogy Duncan Lacroix-nak olyan jó ügynöke legyen, aki bele tudta íratni a jó öreg Murtagh-t ebbe a visszatekintésbe is. Mert lám, itt van a LJG előtti börtönkormányzó (ugyanaz a színész játssza), és itt vannak a 4. évad eleje óta nem látott régi ismerőseink is, Lesley és Hayes, a két skót, aki együtt kelt át hőseinkkel az új világba.
Szóval 1753-ban járunk, Jamie még nem az a torzonborz alak, akit majd LJG érkezésekor láthatunk – megnéztem újra az erre vonatkozó részt a 3. évadból, borotválva fogták el, úgyhogy a folyamatosság stimmel – szóval nem régen érkezhetett. Odakint vannak a rabok a szabadban, köveket hozna- visznek, miközben egy öreg ember, mondják is hogy bolond, Cullodenbe akar még most is menetelni.
Itt van az évad egyik fontos új szereplője is, Tom Christie (Mark Lewis Jones), akiről hamar kiderül, hogy a kormányzó spiclije vagy ilyesmi, de eléggé merev, vaskalapos a fickó, az biztos. Van egy érdekes kézfogás közte és az angol tiszt között, állítólag tudni kellene, hogy ez valami szabadkőműves dolog, amit én kénytelen vagyok Jamie beszédéből megtudni, mert amúgy nagyon nem szeretem az ilyen „titkos társaságok ön-misztifikálása” nevű játékot. (Ami akkor állít igazán komoly dilemmák elé, mint amikor a motívum szükségszerűen olyan alkotásokban is felbukkan, mint Péterfy Gergely A kitömött barbár, amelyet amúgy az elmúlt évtized egyik kiemelkedő magyar szépirodalmi alkotásának tartok.)
Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a cold opent ennyire nagyon el kellene nyújtani – főleg, hogy hamar egyértelművé válik, hogy Murtagh nem hogy nem lesz itt, de szó sem esik róla, azaz megint, sokadszorra, ezredszerre is az ő életútjának a megváltoztatásából fakadó problémába botlunk: rengeteg olyan mozzanat van a későbbi kötetekben, amihez egyszerűen lehetetlen okosan igazítani ezt a változtatást -, értjük a dolgot, hogy ez a Christie, aki ráadásul protestáns is, egy kellemetlen figura, aki ugyanakkor, mivel nem békét teremt a foglyok között, hanem folyamatos megosztottságot, kiesik a börtönkormányzó kegyeiből.
Ellenben Jamie - lévén született vezéregyéniség – egységet teremt, s innentől fogva ővele vacsorázik együtt a kormányzó. De előtte még van egy korbácsolási jelenet, amikor Christie döbbenten nézi Jamie kidekorált hátát. (Mint majd később Jamie és Claire beszédéből erre megerősítést kapunk: a pasas azt hiszi, hősünk köztörvényes, azért korbácsolták meg olyan sokszor. Ó, ha tudná…!)
A főcím előtt még visszatérünk 1773-ba, amikor látjuk, hogy Christie megérkezik Fraser’s Ridge-re.
Hoppá, sokat változik a főcím: férfi és női duett, a férfi az egykori jakobita dal eredeti szövegét énekli, egy fiúról (tulajdonképpen lehet úgy is értelmezni, hogy Csinos Csárliról) szól a dal, aki elment Sky szigetére a tengeren át, a női hang közben hozza a megszokott Outlanderes változatot. A főcím után életképek a Ridge-ről itt van mindenki, teszi a dolgát. Jamie keresi Claire-t, aki olyan pózban alszik napközben a rendelőjében az ágyon, mint ahogyan a gyógyszertúladagolásos karaktereket szokták ábrázolni a filmekben és sorozatokban. Nem véletlenül. Így a nézőknek egy apró pillanattal előbb sejtése lehet arról, milyen problémák fognak felmerülni az évadban, mintsem a szereplők erről beszélnének is. Igen, úgy van, Claire kikotyvasztott egy érzéstelenítőt (étert), és ahogyan ez ekkoriban lenni szokott, saját magán próbálta ki.1 Viszont ugyebár érte egy súlyos trauma, úgyhogy az érzéstelenítés – bár erről már nem beszélnek a szereplők, ezt csak a mi 21. századi ismereteink a világról támasztják alá – komoly kísértés lehet a továbbiakban hősnőnk számára.
A főcím előtt megérkezni látott Christie akkor kopog be, amikor Jamie-ék nincsenek otthon, csupán Bree és Roger tartózkodik a Nagy Házban. Ők egyékbént előzőleg kicsit elbeszélgetnek arról, hogy hamarosan sok tea vész majd kárba a bostoni öbölben, és hogy ebben a helyzetben itt és most Roger melyik oldalon is áll. Ja, meg hogy ha a kolóniák nem vívják ki függetlenségüket, hogyan változik a világtörténelem, a két világháború és a többi.2
Na de most itt van velük Christie, aki Jamie azon felhívását mutogatva, hogy szívesen fogadja az egykori ardsmuiri rabokat, le szeretne telepedni. A fiatalok nem tudnak semmit a pasasról, így rábólintanak. Amikor azonban Jamie és Claire is betoppan, mindenki érzékeli, hogy valami nincs rendben, bármennyire is próbál Jamie uralkodni magán. Később elmondja Claire-nek, hogy végül is nem tehet mást, azt mégsem írhatta a hirdetésbe, hogy mindenkit szívesen vár, kivéve egy valakit. Christie persze nem egyedül érkezett, hanem fiával és lányával. Valamint egy sor másik telepessel, köztük egy fiatal özvegyasszonnyal, akinek kicsi babája van, és Bree és Roger szeretne segíteni a kis csonka családon. (Ez visszatérő elem az epizódban, végül oda jutnak, hogy segítenek egy saját kunyhót építeni az asszonykának, ami tényleg komoly felajánlás, gondoljunk csak bele, hogy felnőtt férfi családtag nélkül ez kábé sosem valósulhatott volna meg.) Van itt nekem egy kis gondom a Christie gyerekekkel. Akárhogy nézem őket, nekem sehogy sem jön ki a matek. Ha az apa bebörtönzése előtt kellett, hogy szülessenek, akkor már erős húszasoknak kell lenniük, ha pedig szabadulása után, akkor meg kiskamaszoknak. Ehhez képest…
Mindenesetre tovább folytatódik Christie jellemének számomra kicsit szájbarágósan véghezvitt ismertetése, hogy mennyire vaskalapos, merev fickó, aki szerint fontosabb a tempom, mint a lakhelyek építése és így tovább. A gyermekeivel is ismerkedünk, például Malváról(Jessica Reynolds), a lányáról megtudjuk, hogy komoly alapműveltsége (latin és ógörög) van, és ráadásul nagyon gyors észjárása, úgyhogy hamar rájön arra, mit akarhat Claire a foszforral. Ha jól sejtem, a leányzó akarva-akaratlanul bele fog kavarni Claire munkájába. Apropó munka, Bree is halad a csatornázásós/vízvezeték készítős terveivel, de nem mer belevágni a megvalósításba azok után, hogy anyját is a szaktudása miatt érte a baj.
Van még egy fontos párosunk, akikkel nem találkoztunk eddig. Miközben Claire vizsgálja a terhes Marsalit, észrevesz az asszonyka csuklóján egy jellegzetes foltot, amit amaz – ahogyan az ilyenkor lenni szokott- saját ügyetlenségével magyaráz. Viszont nem sokkal később látjuk Fergust matt részegen, meg még két-három további jelenetben. Itt szerintem megint elrontották a dolgokat, az első két jelenettel (Marsali foltja és Fergus megérkezése a házépítő férfiak társaságába) is elég lett volna érzékeltetni a problémát. Ha azt vesszük alapul, hogy akadnak majd még itt további komplikációk is, vagyis elég sok jelenetet kell e kettősre szánni, akkor pláne nem kellene a mindig szűkös műsoridőt túlmagyarázó jelenetekre elpazarolni.3 Másrészről - ugyan ez pont az a cselekményszál, amelyről előzőleg is volt tudomásom – valahogy nekem olyan előzmények nélküli ad hoc az egész dolog, és sajnos Cesar Domboy ebben a helyzetben sem tud meggyőzni színészi képességeiről.
Mivel az epizódban kell lennie egy az új szereplők okozta feszült szituációnak, így épp gyűlnek a népek egy közös programra a Nagy Házban, amikor megjelennek Richard Brownék. Egyszer már találkoztunk velük, amikor Ian és Allan Christie (Alexander Vlahos) vadászni mentek és valamiért nagyon figyelmesek lettek az új srác lőportartójára. Nos, úgy tűnik, a fiú lopta az értéktárgyat. Nem meglepő módon apuka heveskedik legjobban, hogy büntetést érdemel a fiú, még azt is felhozza, hogy anyuka is megérdemelte a sorsát, mert ő is tolvaj volt. Már majdnem rendeződik a dolog, a lőportartó visszatér a jogos tulajdonosához (vagy legalább is korábbi birtokosához), amikor Brown csavar egyet a dolgon, és gyanúsnak találja, hogy pont lőportartót lopott itten ez a gyerek, ez pedig egy ilyen feszült, bármikor fegyveres konfliktust hozható helyzetben több mint gyanús. Nos, nem marad más, mint Jamie kénytelen a kabátja övével elnáspángolni mindenki előtt a fiút. Kellemetlen jelenet, bár az új brit tiszt, MacDonald inkább kelletlenkedően néz.
Merthogy új kormányzónk van, vele nem találkoztunk, csak egy skót származású őrnaggyal (Donald MacDonaldnak hívják, Robin Laing alakítja4), aki számomra értelmes fickónak tűnik, de lehet, hogy túl részrehajló vagyok, mert valahogy ilyennek képzelem Allan MacLeant is. 5 Csupán pár jelkenetben láttunk még, de úgy tűnik, szívesen kortyolgat Jamie-ék whiskyéből (ami nem biztos, hogy jó fényt vet rá, ha épp Tom Christie lép be a szobába), és az indiánokkal az ügyeket intéző ügynököt6 keres. Két jelöltje van, természetesen Jamie és Richard Brown. Mivel hősünk először igencsak vonakodik, maradna a másik megoldás, ám ezután a kínos fenekelős jelenet után Jamie úgy dönt, hogy mégis elvállaja a feladatot, amire szemmel láthatóan az őrnagy nyugodtabban veszi a levegőt. Nehezebb dolga lenne fenntartani a rendet, ha Brown intézné az ügyeket az őslakosokkal.
S ha már Macdonald, meg a főcím, amely részben visszatért az eredetihez: köze van vajon ennek ahhoz, hogy a tévés változatban is találkozni fogunk Flora MacDonalddal, a bátor skót honleánnyal, aki átszöktette a tengeren át Skye szigetére a női ruhába öltöztetett Csinos Csárlit? (Merthogy a regényben Jocasta rendez fogadást a tiszteletére. Mármint Flóraéra, mert ugyebár Csárlink ekkor már nem igazán szalonképes.)
Két dolog marad az epizód végére: kell egyfajta látszat, vagy fél-lezárás, afféle átmeneti morális tanulság (amely valószínűleg meg lesz karcolgatva még jó párszor a továbbiakban is) az elején felvetett szituációra: Ardsmuir az Ardsmuir volt, ez meg itt Fraser’s Ridge, itt Jamie szava szent, és jobb, ha ezt Christie is tudomásul veszi, ha itt akar élni.
A másik pedig a kellemetlenebb: Claire-nek rémálma van, és mint az sejthető volt az elején, arra használja az érzéstelenítőt, hogy átmenetileg megszabadítsa magát a lelki tehertől.
_____________
1 Lsd még a Quacks című sorozatot, s az érzéstelenítőkkel kapcsolatos ottani problémákat.
2 Érdekes alternatív történelem videókat lehet találni youtube-on, amelyek szintén eljatszadoznak azzal, mi van pl. ha nincs az amerikai kontinensen vívott hétéves háború, vagy ha a franciák nyerik, és a többi.
3 A kimaradt jelenetek - vagyis azoké, amelyeket ugyan leforgattak, az utómunkát is elvégezték rajtuk, de a legvégső változatba nem kerültek be, nagyon sokat elárulnak az alkotók észjárásáról, kíváncsi lennék ebben az esetben melyek nem élték túl az utolsó vágást.
4 Babe Heffron Az elit alakulatból
5 Ismertetésem a torloiski Allan Maclean életéről szóló könyvről.
6 Ezt most ilyen szándékoltan körülményesen írtam körül, majd lesz erről a pozícióról részletesebb ismertetésem isnertetésem is, de szeretném megvárni mennyire mennek bele a sorozatban.
Hozzászólnál? Az Egy olvasó naplója blog Facebook oldalán megteheted: