Van egy jelenet az epizód közepén, mikor Jamie kérdezi Claire, mivel töltötte újdonsült asszonykája az esküvője napját, s ő a kezében tartott borospohárra mosolyog, majd vált a kép, s alsó kameraállásból (gyakorlatilag Claire szemmagasságából) látjuk, hogy a mindig morcos Murtagh méricskéli Claire-t, aki jól kiütötte magát.
Állj talpra, te lány!
– üvölt rá.
Tisztában vagyok azzal, hogy az esküvői epizód a rajongók jelentős hányada számára nagy kedvenc, mert: 1,) ha esküvő van, akkor sokak szerint „magától értetődően” el „kell” olvadni már a szó kiejtésétől is 2.) az első hosszabb erotikus jelenet található ebben az epizódban. Jelen sorok írója a házasság intézményét idejétmúltnak tekinti (az esküvő napjával kapcsolatos rituálékat – legyenek azok akár a népi kultúrából származók, akár a városi életmódra épülő speciális marketing által teremtettek – felesleges túllihegett felhatásnak tekinti), ha pedig a szexuális tevékenységet expliciten ábrázoló „felnőtt filmek” nézésére vágyik (próbálom kikerülni azokat a kifejezéseket, amelyek rossz irányba terelnék a keresőrobotokat az oldal elsődleges tematikáját illetően), akkor azzal kapcsolatos speciális oldalakat látogatja. Mondanám tehát, hogy ez az epizód számomra az „essünk gyorsan túl rajta” kategóriába tartozik, ha nem lenne a fentebb megidézett jelenet. Visszagondolva arra, hogy milyen gödörben voltam 2018 tavaszán, és hogyan csúsztam még mélyebbre minden nap a masszív alkoholfogyasztással azidőtájt, amikor belekezdtem a sorozat nézésébe, akár szimbolikusnak is tekinthető Murtagh (Duncan Lacroix) „On your feet, lass! –méltatlankodó kiáltása.
Na de akkor vissza az epizódhoz: 20. századi jelenettel, konkrétan Claire és Frank esküvőjével indítunk: semmi flanc, semmit túltolás, felhajtás, csak a kérdés: ha már itt állunk a hivatal előtt, nem ugranánk be elintézni azt a kis papírmunkát? Na jó, legyen. Így úszik át a kép a 20 száazadi hitvesi csókról a 18. századira. Szóval akkor ott is megtörtént az esküvő.
Claire aztán egy fogadó tetőtéri szobájában ücsörög, a narrációban épp a múlt (vagyis hát a jövő ) elengedéséről filozofál, amikor belép Jamie, akinek idióta módon hátra van fésülve a haja és valami különös oknál fogva úgy néz ki, mintha ki lenne húzva a szeme (vagy legalább is az alsó szempillái mesterségesen dúsitottnak tűnnek). Mindketten idegesek. Claire meg is jegyzi, hogy úgy tűnik, odalent még nem nyugodott el a násznép. Hát izé, azok nem is fognak… mert kellenek a tanúk, hogy itten fent el is hálják a házasságot az érdekelt felek. Claire szarkasztikusan megjegyzi, hogy hála ég, legalább a szobába nem akarnak bejönni, végignézni, Nos, ami azt illeti, Rupert és Angus… Na de nem, ááá, csak vicc volt. (Ööö, biztos?)
Claire a kelleténél többször néz a pohár fenekére, és továbbra sem hagyja nyugodni a kérdés, hogy egy ilyen szimpatikus megjelenésű fiatalember hogy ment bele ebbe az egyességbe.
Újabb flashback, de most tényleg a múltba, ahogyan Jamie, Dougal, Murtagh és Ned egy istállóban tanácskoznak. Jamie feltételes módban beszél az esküvő lehetőségéről, Dougal viszont nagyon is határozottan jelzi, hogy nincsen „ha”, mert mihelyt Claire újra Black Jack kezei közé került, akkor nekik annyi, mert nyilván az asszony azt is be fogja vallani – sejthető módon kínzás hatására -, amiről tudomása sincs. A tetőtéri szobában telik az idő, valamit kezdeni kellene egymással így Claire bedobja az ötletet, hogy Jamie mesélhetne a családjáról. Hány generációig visszamenőleg? Ööö, hát elég csak a szülőkről. Claire narrációjából megtudjuk, hogy Jamie természetesen a mesemondáshoz is ért. Meg midenhez. Is. A felföldi meséje félig-meddig kihallatszik a narrácó mögül, s ebből megtudhatjuk, hogy Fraser anyuka volt a környék femme fatale-ja, s apukáé lett a dicsőség, hogy megszöktette.
Már majdnem történik valami az ifjú pár tagjai között, amikor Angus és Rupert ront be, pontosabban az előbbi érkezik kéretlenül, a másik csak próbálja rendezni a helyzetet. A koboldszerű felföldi nagyon kíváncsi, hol is tartanak az események. Jamie kidobja őket.
Hát akkor nincs más hátra, mint előre (szavam ne feledd!), túl kell rajta esni. Jamie túlságosan is magabiztosan bontja ki Claire fűzőjét, ahhoz képest hogy…, na de ilyen apróságon ne akadjunk fenn. Mondtam, hogy ő ért mindenhez. Is. Túlesnek a dolgon, Claire érdeklődik, így képzelte-e hites uracskája az eseményt. Jamie kicsit vonakodva , és kérve, hogy asszonykája ne nevessen rajta, elmondja, hogy azt hitte, az emberek ugyanúgy csinálják, mint a lovak. Azaz hátulról. Claire persze, hogy nem bírja röhögés nélkül. Jön azonban a viszontkérdés: a nőnek is jól esett-e a menet, Claire nem válaszol, amit Jamie úgy értelmez, hogy hat ja, előző este kiokosították Murtagh-ék, hogy a nőknek nem szokott tetszeni a dolog. Claire ekkor elmondja, hogy nagyon jó volt, majd a narrációban nekünk is, hogy ja, tényleg az volt.
Claire menne magának ennivalót szerezni, de amint kinyitja a szoba ajtaját, odalent üdvrivalgás fogadja a várakozó állás (ülés) pontotn tartózkodó férfiak részéről. Akkor inkább mégiscsak jobb, ha Jamie megy le. Szekálják is rendesen, majd visszafelé menet Dougal is odaszól neki, hogy esetleg megköszönhetné a bácsikájának az ifiúr, hogy kapott végre rendes nőt, s nem kell a csikókat az istállóban igénybe vennie. Hoppácska! Ez de kínos! (És a könyvben eredetileg nincs is ilyenről szó.) Viszont így már sok minden érthető. Dougal még rádob egy lapáttal: szerinte egy igazi férfi ilyenkor nem rohan vissza mihamarabb asszonykája pendelye alá bújni, de Jamie nem hallgat rá. Sőt, később elmeséli a jelenet ezen részét Claire-nek is (gondolom, a lovas megjegyzést nem.)
Jamie folytatná a tapasztalatszerzést, ha már így alakult, Claire viszont hárít, s szeretne megtudni néhány dolgot az új kiltről, aminek más a színe (ezek Fraser színek). Újabb flashback, Murtagh szokásos zsémbes módján mesél arról, hogy másnap estére vissza kell vinnie a ruhadarabot annak az öregasszonynak, akitől sikerült megszereznie. Jamie kérdezi, szerinte édesanyjának tetszene-e Claire. Murtagh pedig keserűen ismételgeti a feltételes módban elhangzó szavakat. Aztán előszedet egy brost Jamie-vel, egy kicsit simogatja, majd annyit mond, hogy a lovászfiunk édesanyjának volt a világon a legbájosabb mosolya, és Claire-é ugyanolyan édes. Végre megtudhatjuk, ki Jamie morcos árnyéka: Murtagh Fitzgibbons Fraser a teljes neve, és látható, hogy rokon.
Kiderül, hogy Jamie három feltétellel vállalta az esküvőt. Egyrészt rendes papot akar. Ami azért komoly kihívás ezen a vidéken, gondoljunk csak Bain atyára. Ez a másik, akit találtak is eléggé eszementnek tűnik, de mint kiderül, csak lázas, és néhány hőmérsékletet szabályzó kényelmi szolgáltatás (értsd új ablakok felszerelése) ellenében elvállalja a szertartást. A gyűrűről Angus és Rupert gondoskodnak, és egy óriási kapukulcsból készíttetik el. Míg Claire ruhájáért Ned lesz felelős. Hol máshol lehetne rövid időn belül megfelelő női öltözetet találni, mintsem valamelyik környékbeli bordélyházban. Akad is egy hely, ahol egy vendég fizetség gyanánt otthagyott egy szép és még használatlan ruhát. Mivel Ned nem sokallja a cserébe kért 1 shillinges árat, valamint szemmel láthatóan még sok bankjegy lapul a pénztárcájába, a mádám és leányai marasztalják még a naccságos ügyvéd urat. Ned nem mond nemet, sőt annyira elégedett, hogy másnap magával viszi az esküvőre az egyik virágszálat.
Jamie is érdeklődik, hogy telt Calire napja. Ő huncut mosollyal a boroskancsóra mutat. Visszatekintésben látjuk, hogy annyira kiütötte magát, hogy Murtagh-nak kell összekaparnia. A szertartás alatt is iszonyú másnapos és úgy összességében nem sokra emlékszik ebből a napból. Ellentétben Jamie-vel, aki tipikus hősszerelmes módjára (ó, kicsit korán használtam ezt a kifejezést?) kijelenti, hogy ő minden pillanatra emlékszik. Például arra is, hogy végre rendesen bemutatkoztak egymásnak. Jamie teljes neve: James Alexander Malcolm MacKenzie Fraser. Ja, a ruha is nagyon jól áll Claire-en, a két érettebb férfi, Murtagh és Dougal is elismerően bólint a látványra. Két fontos mozzanat még ebből a jelenetsorból: Claire leveszi a másik gyűrűjét, illetve érdekes lehet még a későbbiekre nézve a gael nyelven elmondott vérszerződésszerű aktushoz kötött esküszöveg.
Visszatérve a történet jelen idejéhez, a fogadóbeli szobában ők ketten még egy ideig meztelenül vizsgálgatják egymást, majd Jamie két új dolgot is megtanul: egyrészt hogy a nőknek is van orgazmusunk (nem, nem fájt, nem azért nyögött és sikított, stb), másrészt, hogy a szájat és nyelvet nem csak csókolózáshoz lehet ám használni. Éjszaka közepén Claire is lemegy a földszintre, amikor Dougalba botlik, aki egyrészt elmondja, hogy Randallal rendezve van az ügy. Másrészt ha már itt vannak az éjszaka közepén, ő is kipróbálná az árut – azaz Claire-t. Cak Rupert váratlan érkezte menti meg Claire-t szorult helyzetéből. Még nincs vége az éjszakának, Jamie egy gyöngysort ajándékoz Claire-nek, ami Fraser anyukáé volt, s most már az új Mrs Frasert illeti. Úgy szeretkeznek, hogy Jamie Claire mellbimbóival együtt a rajtuk pihenő gyöngysort is csókolhatja, amely jelenetről Freud bácsi tudna egészen biztosan sokmindent mesélni.
Másnap reggel Claire megtalálja a másik jeggyűrűjét, ujjára huzza, s az epizód úgy ér véget, hogy a nő két kezén a két jeggyűrűjét bámulja döbbenten.