Mint ismeretes, a központi regénysorozaton túl Diana Gabaldon időről-időre jelentkezik rövidebb (jóval rövidebb!) mellék- és előzménytörténetekkel is. Kétségkívül a legfontosabbak ezek közül Lord John Grey kalandjai azokból az évekből, melyekben élete távolabb sodródik a központi szereplőkétől, de olvashatunk például az alaptörténet előtti évekről szóló elbeszéléseket is.
Az egész történetfolyam háttérben folyamatosan megbújó egyik izgalmas kérdése, hogy mi történt Roger MacKenzie szüleivel, ismerve, hogy mind ő, mind gyermekei, valamint legalább két felmenője is képes az időutazásra. Az alaptörténet szerint édesapja RAF pilótaként bevetés közben tűnt el, édesanya pedig London bombázása során vesztette életét. Anyuka helyzete tisztázott, de apukáé értelemszerűen túl magas labda ahhoz, hogy kihasználatlanul maradjon. Olyannyira, hogy később, más kontextusban ugyan, de belekerül a nyolcadik kötet (Written in My Own Heats’ Blood) történetébe is.
 |
| Pici Roger (Rory Burns) az Outlander első évadában |
A Leaf on the Wind of All Hallows [Egy falevél a mindenszenteki szélben] tehát Jeremiah „Jerry” Mackenzie eltűnésére ad magyarázatot. A fiatal pilótát nem más, mint az ekkor századosi rangban az MI6-nél tevékenykedő Frank Randall szervezi be egy különleges, de rendkívül fontos küldetésre: Lengyelország fölé kellene repülnie és a koncentrációs táborokról képeket készítenie. Jerry ehelyett véletlenül az elbeszélés során egyszer sem konkretizált múltba kerül, ahol két fura fickó, akik magától értetődőnek veszik Jerry időutazó mivoltát, segítenek visszajutni neki saját idejébe.
Sokkal inkább érdemesebbnek tartom Frank szerepére visszatérni. Érzésem szerint ugyanis ez az a pont, ahol erőltetettben, vagy mondjuk úgy, nem teljesen egymásba illően kapcsolódnak össze a történetelemek. Mindez azonban teljesen szükségszerűen történik.
Újraolvasva az első kötet ezzel kapcsolatos passzusait, nincs különösebb utalás arra, hogy Frank ismerné Rogert, Wakefield tiszteletes fogadott fiát. (Ugyanakkor az is igaz, hogy a tiszteletes csak Claire-nek – ezáltal az olvasóknak is – mutatja be a gyermeket.) Pedig épphogy a háború után járunk, és Frank többször is találkozott a korábbi évek során vele. Sőt, a kisfiú egyszer még átmeneti érzelmi biztonságot is keresett anyja elkeseredett érzelmi kirohanása elől az idegen férfi lábába kapaszkodva. Legfőképp pedig arra nincs utalás, hogy Frank mekkora szerepet játszott abban, hogy Roger árva lett.
Érdekes látni a folyamatot menet közben,
hogyan is fejtődnek le (vagy ha úgy tetszik, rakódnak rá) újabb és újabb rétegek egy ilyen monumentális elbeszélésfolyamról.
Úgy hiszem, hogy az olvasók (nézők) többségében mindig is határozottan élhetett az az elképzelés, hogy Roger apja nem csak egyszerűen, átlagos, hétköznapi módon tűnt el, hanem az időben keveredett el, ugyanakkor ennek indirekt megerősítésére a hatodik kötetik kell várni, amikor Claire felidézi Rogernek, hogy háborús évek alatt Frank mesélt a leveleiben egy rejtélyes módon eltűnt pilótáról.
Érthető módon, ennyire előrehaladva a történetben, ilyen mértékben bevonódva annak világába könnyen akadhat hiányérzetünk, hogy miért nem beszéltek erről szereplőink korábban, már a történet legelején, például hogy "tudod, ki ez a kisfiú? Ő annak a pilótának az árvája, akiről meséltem neked".
Ám lefejtve ezt az utólagos tudást, megpróbálni felidézni azt a szituációt, mikor még csak ismerkedni kezdtünk a történettel, belátható, hogy már maga Roger bemutatása is egyfajta easter egg, és ennek megfelelően célszerűbb, ha nem hárul rá túl nagy figyelem.
Főleg olyasfajta, ami arra utal, hogy bármelyik központi szereplőhőz bármilyen köze lett volna, s méginkább hogy lesz majd a későbbiekben.