Ugrás a fő tartalomra

"Csinos Csárli" az Outlander- kuckó blogon

 Charles Edward Stuart (1720-1788) II. (skót számozas szeint VII) Jakab (James) unokája volt, az Ifjú Trónkövetelő (Young Pretender) , aki apja, a szintén  Jakab nevet viselő  Öreg Trónkövetelő (Old Pretender)  nevében vezette az 1745-ös jakobita felkelést, amely döntő (bár kétségtelenül nem utolsó, mivel akadt még egy- két kisebb csetepaté később is) csatájával, a cullodeni vereséggel végleg lezárta a Stuart-ház 18. századi restaurációs kísérleteit. 


Noha a herceg csupán bő egy évet töltött Skóciában (1745 nyarán érkezett, erről az Outlander 2. évad 8. epizódjából is értesülhetünk,  és több hónapos bújkálás után  a következő év augusztusában távozott) , s egy vesztes ügy fűződik a nevéhez, a kulturális emlékezetben azonban mégis kiemelt helye van. A Bonnie Prince Charlie néven becézett arisztokrata például annak a dalnak a főszereplője ("Sing me a song of a lad that is gone"), amelyből a "lad" "lass"-ra cserélésével a tévésorozat főcímdala született, s amely a herceg Skye szigetére menekülését örökíti meg. 


Mivel a sorozat parodisztikusan, már-már vígjátéki lúzer figurára véve ábrázolja a karaktert (amivel  nincs is semmi gond, hisz ennyi mozgástere kell, hogy legyen egy történelmi fikciónak is), így a sorozatösszefoglalók során szándékoltan tértem el a történelmi személyiség  komoly, szakirodalmi megnevezésétől, és használom a pongyolább, habókosabb Csinos Csárli becézést. 

Kapcsolódó videó: Andrew Gower Csinos Csárli 6 évadbeli "visszatéréséről":

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsú az otthontól (Outlander S06E08 - I am not alone)

Következzen a rövidre szabott 6. évad fináléja. Mint ahogyan az előző epizódot,  ezt a részt is Jamie Payne rendezte.   A cold open ben egy hatvanas évekbeli amerikai hamburgerező (bocs, európai középosztálybeli polgár vagyok, nem tudom én az ilyen helyeket "étteremnek" nevezni), ahol több mint valószínű, hogy Claire és Bree ülnek (ha csak váratlanul nem hozzák vissza Geilist, haha), de csupán a kezeik és a háttérben – étlap mögé bújva - elmosódottan valami vöröses haj látszódik. Ez valami hasonló safe space játék lehet Claire fejében, mint az előző évad végén a hálaadásnapi vendégvárás.   Ám menjünk csak szépen vissza a 18. századba, ugyanis felpörögnek az események. Ott hagytuk abba, hogy Richard Brown érkezett egy fél seregnyi emberrel, hogy a Communty of Safety nevében törvény elé citálja Claire-t. Azért az a rengeteg fegyveres azt érezteti, nem lenne gond, ha nem jutnának el a bíróságig. Claire Mrs Bugot küldi el segítségért, Lizzie is elrohan valahova....

Eseménydús (fél)finálé skóciai megérkezéssel (Outlander S07E08)

Két hét szünet után érkezik a hetedi évad első felének fináléja, ám ez a kis időbeli nyújtás sem feledteti, sőt paradox módon erősíti az érzést, hogy egy kicsit loholósra sikeredett ez a nyolc epizód. (Mindazonáltal legyenek inkább loholós, mintsem töltelékjelenetekkel telerakott, lassú történetmesélésre kalibrált epizódok.) Claire (Caitiriona Balfe) karddal a kezében védi a saratogi csatamezőn a sebesült Jamie-t (Sam Heughan) a fosztogatóktól  Két nagy cliffhangerrel hagytuk félbe a szünet előtt a sorozatot: egyrészt Rogerék felfedezik Jem sálját a köveknél, a fiút, s vele együtt Rob Cameront azonban nem találják.   Menjünk is gyorsan végig ezen a cselekményszálon, mivel 20. századi hőseink ebben az epizódban csupán két jelenetet kaptak. Egyrészt amikor hazaérkeznek a hírrel és a sállal, és összerakják, hogy ez az egész a jakobita arany miatt van, mivel a levelesládikából eltűnt a behamuzott arany puskagolyó, és minden bizonnyal egy illetéktelen szempár belepillantott ma...

Végre vissza a jó öreg, megszokott Outlander-érzéshez (Outlander epizódöeszefoglaló S07E14)

Úgy gondolom, igencsak szükségem volt az elmúlt néhány hétnyi szünetre, amikor csupán megnéztem az újabb és újabb részeket, de nem irtam, s még csak különösebben nem is gondolkoztam róluk. Majd a következő héten, várjunk csak még egy epizódot, mondogattam, mire aztán eljutottunk a 14. epizódig, és minden helyre rázódott. (Hogy aztán a 15. rész láttán olyan felismerésekre jussak, amitől minden összeomlott .)  Épp ezért, hogy ezt a kifacsarodott befogadói tapasztalatot valamiként dokumentáljam, előbb erről  a számomra, mint néző számára fontos epizódról írok, s csak aztán pótolom be a közteseket.  Amúgy is, ez az epizód több okból is egy új szezon kezdetének tűnt, noha éppenséggel még bokáig benne gázolunk a jelenlegiben.  Ha LJG saját zenei motívumaival s az 1775 London felirattal kezdődik az epizód, azért lehet valami sejtésünk arról, hogy ez egy jó egyórás program lesz. Már nem is reménykedtem benne, de végül csak visszahozták Halt, az egykori Lord Melton, aki Cullo...