Az Outlander-kuckó blog Pethő Anita irodalmár, a történelmi regény (történelmi fikció) független kutatója Egy olvasó naplója című blogjának speciális blogmelléklete. Hagyományos értelemben vett irodalomkritikusi tevékenységéért kattitns ide, míg tanulmányokat itt olvashatsz tőle. Pethő Anita magyar nyelvű kerekpáros blogját itt, az angol nyelvű bringás oldalát pedig itt érheted el.
Durva jelenetekkel nyitunk az Outlander sorozat 5. évadának 2. epizódjában: a Rendfenntartók épp rombolják a rendet, gyújtogatnak, öldökölnek, és további ínyencségek.
Ha jól értelmezem az epizód vetítése utáni közösségi médiás kommenteket, az amerikai nézők jelentős része most szembesült azzal, hogy a kátrányozás és tollazás (tarring&feathering) az nem egy bájos gyerekmondócska bájos játéka, hanem (majdnem) halálosan komoly dolog. Ez egyben arra következtetésre is enged juttatni, hogy az Outlander és a másfél évtizeddel ezelőtt készült John Adams minisorozat¹ közönsége elég kis halmazban metszi egymást, mivel úgy hiszem, hogy aki látta az ottani kátrányozós jelenetet, egy életre megjegyzi, hogy ez mit is jelentett a függetlenségi háború² előestéjén.
Mivel a rebellisek gyakorlatilag, mondjuk ki, csőcselék módjára viselkednek, és az események középpontjában álló és szónokló Murtagh csak méginkább hergeli őket, ez a pillanat még akár egy komoly erkölcsi dilemma születésének pillanata is lehet. Mi nézők hogyan is viszonyuljunk ehhez az emberhez, aki szemmel láthatóan átlépett egy határt, amit nem kellett volna.
 |
| Murtagh (Duncan Lacroix) a balhé közepén (Outlander 5. évad 2. epizód) |
A Ridge-en eközben Brianna rajzolgat a szabadban egy fának dőlve, egy gond van csak: a papíron kirajzolódó arckép összetéveszthetetlenül Stephen Bonnetet ábrázolja. Egy dramaturgiailag jól időzített pillanatban sikoly hasít a levegőbe, egy nő hajt egy kocsit lóhalálában. Hátul fekszik a férje, aki igencsak rossz színben van. Valami gond volt az emésztésével, amit Claire több mint valószínű, hogy képes lett volna kezelni, ám az asszonyka otthon túlbuzgó ápoló volt, és higannyal kúrálta a férjét. Ezt meghallva persze azonnal megváltozik Claire egész gesztusrendszere, ő is és Brianna is tudja, hogy akkor bizony a férfi menthetetlen.
Jamie és Knox hadnagy ismerkednek útközben. Már-már jóban lennének, a hadnagy beszél arról is, hogy ő is szeretne legalább fele akkora birtokot, mint amekkora Jamie-nek van, ám amikor rátér arra, hogy reméli, hogy Murtagh elfogásával szerez majd annyi jó pontot, amivel előbbre juthat a világban, nyilván Jamie is óvatosabb fokozatra kapcsol a társalgásban. Azért még így is marad közös nevező, amelyen maradva a csevegést tovább folytathatják: felesküdni valakinek vagy valaminek a megvédésére. A hadnagy esetében ez a király és az ország, Jamie esetében pedig az ő gondjára bízott emberek sokasága.
Ekkor érkezik vissza az előreküldött fickó a hírrel, hogy a Rendfenntartók balhéztak Hillsborough-ban. Na akkor usgyi oda, mihamarabb, igaz mind a hadnagy, mind Jamie más okból szeretne mielőbb odaérni. A nyitójelenetekben is láthattuk már, de most beszélni is halljuk az előző évadbeli sérvműtétes fickót, Fanninget, aki elmeséli Jamie-éknek, hogy mi történt, és odavezeti az újonnal érkezetteket az egyik megkátrányozott fickóhoz. Bizony egyáltalán nem szép látvány. És Jamie is tudja, hogy ez azért már egy határon túl van. Mint kiderül, három rebellist elfogtak, nosza, mennek is megnézni őket. Számunkra ismerős arcok, kb az a három figura, akik az előző évadban is mindig a rebellis skótok voltak. Jamie próbál a mesebeli okoslány módjára (hoztam is meg nem is, mondom is meg nem is) kommunikálni, tessék már érteni a foglyoknak, hogy az, hogy ő a reguláris brit sereg egy tisztjével van itt, nem azt jelenti, amit jelent, miközben a hadnaggyal is próbál szót érteni. No, úgy tűnik, ez a nehezebb, mivel a pasas nagyon belehergeli magát a dologba, és amikor az egyik fogoly Spartacusosdit játszik, („Én vagyok Murtagh Fitzgibbons”), azon nyomban leszúrja. Amitől aztán megriad, főleg mert tanúk is vannak, és amit ő tett, az szimpla gyilkosság. Ennek köszönhetően azonban Jamie végre megtalálja az egyensúlyt ebben a helyzetben. Rásegít, hogy a hadnagy érezze tette súlyát, ugyanakkor, mikor Fanningék kérdik, mi a fene történt, simán bemonjda, hogy önvédelem volt. Erre a maradék két rebellis úgy gondolja, hogy Jamie a másik oldalon áll.
A hadnagy később továbbra is el van kenődve, de mielőtt még megsajnálnánk, kiderül, hogy az a baja, hogy katonához méltó halált halt a rebellis, amit nem érdemelt meg, na de majd a másik kettő az lógni fog, ahogyan illik. Jamie oszt-szoroz, az éjszaka leple alatt kiszabadítja a két foglyot, akik először csapdának sejtik a dolgot, de aztán csak meggyőződnek arról, hogy Jamie ha nincs is nyíltan velük, ellenük sincsen. Hősünk megjegyzi, hogy nem örül annak, ami ebben a városban történt, mert ő azt mondta Keresztapusnak, hogy rejtőzzön jól el, ez a fáklyafényes roadshow meg nem tűnik épp rejtőzködésnek. A két fickóval később a Rendfenntartók táborában is találkozunk, ahol Murtagh elmagyarázza nekik, hogy ne nehezteljenek Jamie-re, mert ő is igencsak veszélyes játékot játszik azáltal, hogy a sajátjai védelmét tartja szem előtt.
Roger is ilyesmit szeretne, megvédeni sajátjait, no meg elnyerni apósa minimális tiszteletét, de hiába tanítja Bree lőni, nemigen megy neki a dolog. Később Claire-rel megvizsgáltatja a szemét, de nincs semmi komoly probléma vele. Mindkét jelenetben, mind Bree-vel mind Claire-rel a visszautazás lehetősége is felmerül. Bree helyzete egyértelmű, nem akar visszamenni. Míg Claire arról beszél vejének, hogy vissza kell menniük. Mihely kiderül, hogy Jeremiah is hallja-e a kövek zúgását.
Claire és Roger közös jelenetei mindig, az első alkalomtól kezdve érdekesek. Ebben az epizódban pedig lesz még egy közös titkos tettük: kövekkel teli koporsót temetnek, mert Claire elkezdte boncolni a higanymérgezett fickót és közben arra jutott, hogy kell neki egy segéd vagy gyakornok. Sajnos Bree nem erre a munkára született, bár ő lenne a legkézenfekvőbb megoldás, hisz neki legalább nem kellene magyáznia, miért turkál egy halott beleiben. Bree persze emelett aggódik is anyjáért, mert tudja, hogy ez a 18. század, és még ekkoriban sem nézték igazán jó szemmel az ilyen cselekedeteket. Claire kicsit tanácstalan, majd látva, hogy Marsali milyen magától értetődőséggel dolgozza fel a frissen lőtt vad húsát és csontjait, stb, úgy dönt, hogy a fiatalasszonyt próbálja rávenni a segédkezésre. Marsali persze először megriad és az örödög művét, boszorkányságot lát a dologban, de Claire képes visszájára fordítani a gondolatmenetet: ez Isten csodája, hogy meg tudjuk nézni, hogy ki miben és hogyan halt meg, így aztán segíteni tudunk másokon. Marsaliban győz a praktikusság, racionalitás és természetes jóindulat. (Meg talán némi kíváncsiság is.)
Nem úgy, mint a többi asszony esetében, akik nem tisztelik Claire tudását, és jobban bíznak az újságokban hangzatos reklámszövegekkel árult (még a király is ezt szedi!) csodaporokban. Hiába magarázza Claire, hogy az méreg. Aztán úgy dönt, hogy Doktor Rowling neve alatt (övé volt az a szép gyógyszeres doboz, amit Jamie-től kapott) összeállít egy listát a legfontosabb tudnivalókról, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek az emberek, ha odahaza akarják magukat vagy családtagjaikat ápolni. Bree segít a szórólapok írásában. Akkor viszont megint inkább az aggodalma kerekedik felül, mikor kiderül, hogy anyja megpróbál penicillint előállítani. Nem lesz ebből baj? Mármint nem fog katyvaszt okozni az univerzumban, ha ők beleavatkoznak az idő menetébe és korábban alkalmaznak olyasmit, amiről tudják, hogy elvileg majd közel kétszáz év múlva fedezi fel valaki más? Claire-t nem érdekli, le van szarva tér , idő, történelem, miegymás. Ő bizony itt és most tesz meg minden tőle telhetőt.
Roger énekelget Jeremiah-nak. Kellemes családi délután a vityilló előtt. Ám amikor odabent megtalálja Bree Bonnetet ábrázoló rajzait, egyszerre megváltozik a hangulata. Pont rosszkor, mert Bree kiabál kintről, hogy jajj, hát nézd micsoda öröm, kicsi Jeremiah épp megteszi első lépéseit. Komor gondolatai ellenére Roger is próbál mosolyogni.
Mivel két jelenetben is megidéződött a karaktere, az epizód végére személyesen is találkozunk Bonnettel, épp egy női boxmeccsen ismerkedik össze Forbesszal, azzal az alacsony fickóval, aki majdnem megkérte Bree kezét. Aztán van némi perpatvar egy hepciáskodó fiatalemberrel. Párbaj. A srác megadja magát, Bonnet nem fogadja el, hanem csúnyán megcsonkiítja (félbevágja a szemét vagy ilyesmi, én csak épp hogy odapillantottam egy kis időre, borzalom). Valami fickó kérdi, miért nem ölte meg a fiatalembert? Bonnet azt mondja, az nem lett volna példamutató, márpedig ő apa létére bizony jó példával akar járni.
Hát ez így igencsak vészjósló lett a végére.
________________________________________________________
¹ A valóságban egyébként John Adams nem tartózkodott Bostonban a nevezetes napon, csak másnak erkezett vissza, naplójaban azonban nagy törtenelmi pillanatként említi az eseményeket (“There is a Dignity, a Majesty, a Sublimity, inthis the last Effort of the Patriots, that I greatly admire” , valamint “I can’t but consider it as an Epocha in History". Lásd még: https://www.bostonteapartyship.com/john-adams-boston-tea-party ) Mindazonaltal, abból kiindulva, hogy a sorozat világán belül miféle karakterré is formálódik a Paul Giamatti által alakított John Adams, ahhoz igenis sokat ad hozzá, hogy a brutalitásig fajuló tiltakozó akciót (ebből kifolyólag mindenféle eldurvuló konfliktus brutalitását) mennyire elborzadva fjgyeli. Ha úgy vesszük, akár ez is lehet egyfajta viszonyítási pont az Outlanderre nézve Murtagh (ön)reflektálatlan radikalizalódása esetében.
²Függetlenségi háború témakörben lásd még a TURN:Washigton kémei sorozatról általam írott sorozatösszefoglalókat
Szeretnél hozzáfűzni valami?
Az Egy olvasó naplója Facebook-oldalán megteheted: