Az Outlander világában megunhatatlan poénnak tűnik, ahogy Claire és Jamie életében valahogy mindig fontos szerepet játszik egy bordélyház. És hogy ez még akkor is furcsán veszi ki magát, ha tudjuk jól, hogy nagyjából ezidőtájt érte el a 18. századi brit szexipar a csúcspontját. (Főként Londoban volt magas a testük kiárúsításából is élő nők aránya, de a tendencia nyilván más nagyvárosokban is hasonló volt.)
Szóval, tehát, Claire az előző epizód végén benyit Jamie üzletébe (természetesen, mi nézők egy pillanatig sem kételkedtünk, hogy tényleg őt találta meg), ám a 6. epizód nem innen folytatódik, hanem visszatekerjük időben a történetet, és azt nézzük végig, hogyan is indult Jamie napja.
 |
| A. Malcolm, azaz Jamie Fraser, a nyomdász |
Először is, egy idegen nő segít neki reggel öltözködni. Úgy tűnik, természetes számára, hogy törődik a férfival (még cirógatja is), aki egyáltalán nem ellenkezik. Jamie elindul a munkába, emelt fővel, tiszteletre méltó polgárként megy az utcán, az emberek köszönnek neki. A boltban két fickó, saccra egykori ardsmuiri rabtársai, rejtőzik, úgy tűnik, ők terjesztik azokat a kiadványokat, amilyet Roger is talált. Van ott egy karót nyelt fickó is, Geordie (Lorn Macdonald), akit Jamie elküld szódaporért, majd egyedül maradván munkához lát.
Ekkor érkezik Claire,
és látjuk újra az előző epizód végi jelenetet. Most azonban Jamie szemszögéből.
Főcím.
Tűnhetne akár úgy is, hogy Jamie bevizelt a meglepetéstől, de csak az itókáját öntötte magára. Vetné is a nadrágját, de aztán zavarba jön, nem bánja-e Claire, hogy így őelőtte. Az asszony szintén kissé zavartan azt mondja, hogy hát végül is házasok lennének, vagy voltak legalább is, szóval csak tessék. Jamie látja, hogy Claire viseli a gyűrűjét. Csók lesz ebből előbb-utóbb, csak meg kell várni, hogy a zene is elérje emocionális tetőpontját.
Viszont mielőtt megint túlcsordulna a jelenet, megjelenik Geordie, aki jelzi, hogy felmond. Mert az egy dolog, hogy egy pápistának dolgozik, na de hogy a főnöke napközben orgiákat rendez a munkahelyén, az már annyira sok neki, hogy majdnem el is bőgi tőle magát. Főleg, hogy még delet sem üt az óra.
Geordie lelép, Jamie meg megy a hátsó szobába új nadrágot venni, s kézen fogva vezeti magával Claire-t is. Nagyon jó őt újra látni, mondja a férfi, a mondat azonban félbemarad, mert eszébe jut a közös gyerek. Claire előveszi a fényképeket a lányukról. Jamie kissé zavartan szemüvegét kezdi keresni, de biztosítja a másikat, csak olvasáshoz kell használnia. Ez a mozdulat nagyon jól érzékelteti az eltelt időt, közben beszélgetnek is egy kicsit az öregedésről, de mindkettejüknek ugyanolyan csodás a másik, mint mindig is volt.
Na, de akkor lássuk a kislányt azokon az ördögi papírokon, amelyeket fotóknak hívnak.
A meghatódott Jamie szerint a Brianna név borzalmas egy lány számára, de Claire jelzi, hát hiszen megígérte, hogy Brianról, Fraser apukáról nevezik el. A fényképek nézegetése közben megtudjuk, a kutya volt a lány első szava, a második meg, hogy nem, és ugyanolyan vörös haja van, mint apjának, es hogy ugyanúgy mosolyog álmában. Jamie azt is megtudja, hogy Claire sebész lett. Aztán persze nem maradhat el a poén, hogy Jamie megrökönyödik Brianna bikinis képén. Ráadásul még egy fürdőgatyás fiatal férfi is ücsörög mellette.
Van itt némi feszkó,. Claire először azt hiszi, hogy a bikini a baj, de Jamie elmondja, hogy neki van egy fia, egy fattyú, senki nem tud róla. Willie, azaz az Ellesmere és a Dunsany vagyon örököse nagyon fess és előkelő kislegényként mutat egy kis festett portrén. És hogy állunk az anyukájával? Meghalt szülés közben, Jamie nem szerette, de bűnösnek érzi magát a nő halálában. Willie egyébként elkényeztetett, makacs, erős, egészséges, stb, Jamie ki sem akar fogyni a jelzőkből.
Claire mondja, hogy tisztában volt azzal, hogy ha visszajön, akkor egy olyan Jamie-t talál, akinek megvan a maga élete. A férfi is érdeklődik, hogy és akkor Frank? Meghalt. Amúgy jó apja volt Briannának, és Claire boldog volt, hogy vele nevelhette a gyereket.
Kong a harang, Jamie-nek eszébe jut, hogy fontos találkozója van. Claire odafelé menet Csinos Csárliról magyaráz, hogy Culloden után női ruhában menekült Skye szigetére. Még egyébként életben van. Aztán egy nagy kék szemű fiatalember csodálkozik rá Claire-re: milédi? Fergus az, értelemszerűen színészcsere volt, s Cesar Domboy első ránézésre alkalmasnak tűnik, de Roman Berrux persze pótolhatatlan. Pótkezet visel. Nagyon örül, de magyarázatot vár. Claire azt mondja, Culloden után azt hitte, mindenki meghalt, a lallybrochiakat meg nem akarta bajba sodorni egy áruló özvegyeként, így aztán elutazott Amerikába.
Fergus félrehívja Jamie-t, és kérdezne valamit, de nem mondja ki a lényeget, Jamie tekintete kicsit riadt, de azt mondja, majd megkérdi Ned Gowant ez ügyben. Most pedig menni kell, mert a Willoughby nevű üzlettárssal (Gary Young) valami baj van. Nos, a partner egy ázsiai férfi, aki megnyalta a vendéglátóhelyiség (kocsmának néz ki, de úgy tűnik, másfajta szolgáltatásoktól sem zárkóznak el) leányzójának karját, de nem fizette ki az árát. Claire majdnem Randallként mutatkozik be, Jamie javít, majd kettesben hagyja az új ismerősöket. Willoughby igazi neve Ji Tien Cso, ami azt jelenti, hogy "nekidől a mennyországnak", de Jamie szerint inkább úgy hangzik, mint egy gael káromkodás, így lett a Willoughby.
Úgy tűnik, hősünk nem tett le átkeresztelési szokásairól.
Jamie egy korrupt hivatalnokkal találkozik, őt kell lefizetnie, hogy a szigorú kereskedelmi szabályozás ne legyen annyira szigorú (avagy nézzen félre csempészés közben). Van némi fenyegetőzés, de Jamie nem az az ijedős fajta.
Közben megtudjuk azt is, hogy Willoughby az éhezéstől menekült meg Jamie segítségével.
Ja, és vörös loknis szupermenünk természetesen tud kínaiul.
Is.
Hát, mindenesetre örültünk a találkozásnak.
Este van, mennek haza, vagyis Jamie lakhelyére, amiről rögtön kiderül, hogy egy bordélyház. Az epizód elején látott nő pedig Madame Jeanne (Cyrielle Debreuil). Persze leesik az álla Claire láttán. Amikor pedig megtudja, hogy Jamie feleségéről van szó, gyilkos pillantásokkal kíván neki franciául jó estét. Aztán gúnyos mosoly, mikor amaz szintén ezen a nyelven válaszol. Jamie friss ágyneműt és forró fürdővizet kéret fel a kicsi, de kényelmes szobába, ami emlékeztet a nászéjszakájuk emeleti szobácskájára. Persze itt most nem Angus és Rupert zavar be (bárcsak, bárcsak...), hanem a szomszéd szobában zajló "üzlet" hangjai.
Claire érdeklődik, mégis férjecskéjének hogy a fenében van saját szobája egy bordélyban? Tán csak nem olyan jó kuncsaft? Fordítva. A mádám Jamie fontos megrendelője. Aztán a szokásos praktikus módján elmondja, jó ez a szoba, van meleg víz, étel, ágy, gondoskodnak róla, jól jön az, ha késő estig dolgozni kénytelen. Jamie érdeklődik, vajon csak azért jött-e vissza Claire, hogy hírt adjon a lányukról? Ez sem kevés persze. Claire elmondja, hogy azért most jött vissza, mert eddig azt hitte, hogy Jamie halott, de egy történész segítségével a nyomára bukkant. Megint kérdőre fogja Jamie, de Claire sem érti, mit is akar pontosan, így elkezdi mondani, hogy ő fel volt rá készülve, hogy Jamie-ben közben kialakultak másféle kötelékek. Jamie azt mondja, hogy istentelenül vágyik Claire-re már baromi régóta, de már nem az a férfi, aki volt egykoron.
Tulajdonképpen most jóval kevésbé ismerik egymást, mint házasságkötésükkor.
Most akkor inkább elmenjen?- kérdi Claire. Nem, Jamie csak azt akarja tudni, felesége is vágyik-e rá. Jajj, Istenkém, hát persze. Jamie-t sem zavarja az sem, ha Claire-ből szörnyű ember vált. Csók, amit a vacsorát hozó szolgáló szakít félbe. A két évtizeddel korábbi nászéjszaka megidéződik abban is, ahogy lassan esznek, beszélgetnek, újra ismerkednek egymással. Aztán irány az ágy, egyeznek meg. Lassan vetkőztetik egymást, és az olyan apróságok miatt érdemes a jelenetről beszélni, mint amikor Jamie szembetalálkozik Claire saját varrású cipzáros fűzőjével, vagy amikor továbbra is azon idegeskednek, hogy mennyire látszik meg rajtuk az idő vasfoga. A meztelen Claire maga elé is kapja a kezét zavartan, de Jamie megnyugtatja, hogy a legszebb nő a világon. (Na ja, a korabeli majdnem ötvenéves nőkhöz képest, tutira!)
Felidézik a nászéjszakát, a zene megint érzelmesebbé válik, az ágyra dőlnek, és bumm, a nagy hevességben Jamie lefejeli Claire-t. Csakhogy megint ne csorduljon túl a giccs. Aztán meg a tarkóját veri be az ágykeretbe. A többi már a szokásos. A sminkmesterek pedig most sem spóroltak Jamie hátán, ezt jó alaposan megnézhetjük a jelenet során.
Aztán arról beszélgetnek, hogy Jamie-nek ez most ugyanolyan, mint a nászéjszakán, ez örök és változatlan marad. Olyan ez, mint a biciklizés, mondja Claire, miközben megállapítja, hogy férje mellkasa szőrösebb lett az idők során.
Jamie értetlenül kérdezi, mi az a bicikli?
Áthallatszanak a zajok a másik szobából. Claire megjegyzi, hogy azért sok helyet el tudott volna képzelni kettejüknek az újra egymásra találáshoz, de a bordélyt nem. Jamie biztosítja róla, hogy nem strici, az asszony meg sejti, hogy nem is csupán csak nyomdász, mert ahhoz egész jól tartja magát fizikailag. Valaminek itt még lennie kell, de valószínűleg nem kalózkodás, mert az ugye gyakran jár skorbuttal. Szép fokozatosan kiderül, hogy Jamie most is harcol az angolok ellen, de most a nyomdagép a fegyvere. Az elmúlt két évben hatszor tartóztatták le, kétszer a cuccait is lefoglalták. De semmit nem tudtak rábizonyítani. Ha mégis így lenne, akkor persze tutira felakasztanák.
Van még valami. Pamfletek nyomtatásából nem lehet megélni, Jamie - aki egész végig egy iszonyúan béna parókát visel - mellékesen szeszcsempész is. A mádám a legjobb ügyfele, meg hát időnként itt tárolják a cuccot is. Claire azért mégiscsak szeretne megbizonyosodni arról, hogy a nő nem fizet-e néha természetben. Nem.
Reggel hiába a babusgatás, simogatás, a szép szavak, van itt valami mégis, amit nem mond el Jamie. Viszont Claire kérdésére, hogy beleszeretett-e valaki másba, nemmel válaszol. Aztán végül inkább szexelnek egyet a reggeli helyett is.
Jamie magára hagyja Claire-t, akihez egy fiatalember nyit be, de miután bemutatkozik, ő, kérem tisztelettel Ian Murray (John Bell), illedelmesen távozna is. Claire kiált utána, hogy esetleg nem Jenny és Ian Murray fiához van-e szerencséje? De,de, bizony. Oszt hány éves is vagy, lelkem? Tizenhat, de nem kell aggódni miatta, tudja jól, milyen helyen jár. Claire is bemutatkozik, ő a nagynéni. Ian úgy hallotta a falubeli öregasszonyoktól, hogy Jamie bácsi felesége tündér volt, aki visszament a sajátjaihoz.
Tényleg egy fa odvában élt éveken keresztül?
Nem, hanem a gyarmatokon.
A fiú mindenesetre örül az új ismeretségnek, távoztában még pukkedlizik is egyet bárgyú mosollyal az arcán.
Claire lesétál a földszintre, a lányok azonnal invitálják maguk közé, szóval ő a mádám új alkalmazottja. Hát talán kicsit túlkoros, 25 felett már ritkán vannak itt kezdők, meg látják rajta, hogy eléggé meghajtotta a kuncsaft, még a nyakát is kiszívta. De úgy tűnik, feszes mellű kis nőcske (az egyik meg is fogdossa), meg fogja itt állni a helyét.
Nagyon kedvesek a lányok, ellátják jótanácsokkal, sőt, még át is engednék neki a következő vendéget, amikor jön Madame Jeanne kigúvadt szemekkel, mégis mi a fenét csinál itt a naccsága? Hát csak reggelizünk, beszélgetünk. Na, tessék szépen visszamenni a szobába, majd ő küldet fel ennivalót.
Odafent viszont egy férfi kutakodik Jamie papírjai között, s azonnal a ház alkalmazottjának nézi Claire-t is, aki jelzi, hogy nem egészen így van. No, ha tényleg feleség, akkor csak segít majd a vendégnek megtalálni a férje könyvelését. Ha nem, akkor majd ő megtalálja a módját, hogy úgy megbassza, hogy utána az asszony mindent elmond neki.
A szokásosnál vagy negyed órával hosszabb epizód (az éjszaka jeleneteit nyugodtan meg lehetett volna jobban vágni, a lényeg úgyis átjött volna) azzal ér véget, hogy a betolakodó megragadja a nyakánál Claire-t és az ágyra löki.