Az Outlander-kuckó blog szerzője Pethő Anita irodalmár, kulturális szakíró, a történelmi regény független kutatója.
Van az a mém, hogy Sam Heughan félmeztelenül bámul csábítónak szánt tekintettel a kamerába, és a képhez tartozó szöveg valami olyasmit mond: még hogy a törtenelem miatt nézed az Outlandert, ja, persze.
Nos, én azon kevesek egyike vagyok,
aki tényleg a történelem miatt
követi a televíziós sorozatot, és ásta bele magát a regényfolyamba is. Tekintve hogy a történelmi regény (történelmi fikció) a kutatási területem, a hobbim, a mindenem, az életem. S noha hagyományos irodalmárnak címkézem magamat az online projektjeimben (ami arra utal, hogy írásos formában foglalkozom az irodalommal, ellentétben a közösségi médiában egyre inkább domináns vizuális irodalom-megközelítéssel), azzal a speciális esztétikai alapú (és jellegzetesen közép-európai) elitista felfogással, mely szerint bizonyos populáris műfajokhoz illetlenség nyúlnia annak, aki irodalmárnak tekinti magát (illetve, más megözelítéstből: úgymond ne merészelje magát irodalmi szakembernek tekinteni, aki populáris műfajokkal is foglalkozik)
semmi közöm.
A történelmi fikcióval kapcsolatos kutatásaimat az 1990-es évek magyar irodalmára jellemző önreflexív metafikcióival kezdtem. Márton László Jacob Wunshwitz igaz történte című regénye azóta is egyfajta origója mindannak, amivel azóta elemzőként, elméleti szakemberként foglalkozom.
Ez az önreflexív metafikcionális jelleg keltette fel az érdeklődésemet az Outlander történet iránt is, amelyben az időutazás fantasy eleme adja a "meta" jelleget. Hiszen az egyik fontos cselekményszövő elem, hogy a 20. századból érkező főszereplő milyen rálátással bír a 18. századi szereplők előtt álló, számunkra már kiemelkedő jelentőséggel bíró híres történelmi eseményekre.
Hogy aztán ezt mennyire patetikusan, érzelmileg túlfűtötten ábrázolja a törtenet, azt - épp azért, mert szakmailag felkészült vagyok ehhez - képes vagyok a helyén kezelni.
Ugyanígy, amikor kutatómunkáról beszélek
nem az ezen a blogon közölt blogbejegyzéseimre értem,
természetesen tisztában vagyok a komoly tudományos szöveg mibenlétével (az Egy olvasó naplója blogon külön kategóriában jelzem, ha tanulmányt publikálok, vagy ha "hagyományos könyvkritikát" jelentetek meg, amelyek tudatosan a hagyományos értelemben vett irodalmári tevékenység megnyilvánulásai), és hogy sorozatepizódok összefoglalóit írni akkor sem az, ha amúgy még ebben a könnyedebb online publikációs műfajban is szakmai szemmel közelítem meg, amiről írni szeretnék.
A blogon megjekent szövegekben tehát kiemelt szerepet kap a szereplők meghatározó történelmi eseményekhez fűződő viszonya, ezen történelmi események fikcióba emelésének módja, és - kevésbé irodalmári tevékenységem, mint inkább a film- és sorozatkészítés iránti komoly érdeklődésem okán - a sorozat, mint produkció létrehozásának folyamata.
Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban, álljon itt néhány kiemelten fontos epizódról írott blogbejegyzésem, melyekben a leginkább találkozik össze ízlésem és érdeklődésem a sorozattal:
A felkelés fordulópontja és következményei (Outlander 2. évad 11. epizód -Vengeance is mine)
1745 december 5. fordulópont az 1745-ös jakobita felkelésben. Ekkor dönt Károly herceg (Bonnie Prince Charlie, vagy ahogy itt a blogon szokott szerepelni: Csinos Csárli) a seregek visszavonulásáról, pedig - mint ahogyan a sorozatban ezt Jamie is megjegyzi - nyitva állt volna az út a felkelők számára egészen Londonig.
Annak ellenére, hogy az Outlander esetében egy fantasyról, illetve egy kalandtörténeről beszélünk, mellyel szemben értelemszerűen kevésbé magasak az elvárások a történelmi hűség tekintetében, az epizód nyitó jeleneteiben mégiscsak kiválóan ragadják meg az valós események esszenciáját.
Kis privát forradalom a nagy forradalom árnyékában (Outlander 6. évad 6. epizód - The World is Upside Down)
A történelmi fikció egyes személyekről szól, legyen akár relatív ismeretlen (éppenséggel kitalált) személy, vagy nagyon híres történelmi figura, egy regényben, filmben, sorozatban (stb), ezeknek a karaktereknek a közvetlen, személyes interakcióik kell, hogy irányítsák az eseményeket. A személyes életesemények alapján ajánlott a történet struktúrának felépülnie, és ehhez igazítottan édemes a valós történelmi pillanatokat, mint történetelemeket beilleszteni.
Ez a folyamat általában önreflexív metafikcionális réteg nélkül határozza meg egy-egy fikció működését, ám a 6. évad 6. epizódjában Claire a narrációjában utal arra, hogy a nagy forradalom (avagy a függetlenségi háború) árnyékában zajlott a Ridge-en élők privát forradalma (ez esetben persze talán szerencsésebb a jobb érthetőség kedvéért a lázadás kifejezést használni) Claire-ék ellen.
Hiszen, értelemszerűen, akik benne élnek egy utólag fontossá váló történelmi eseménysorban, nem láthatják úgy át az egész folyamatot, ahogyan az utókor megteheti (kivéve, persze, a mi speciális esetünkben az időutazó Claire, aki épp ezért képes a fentihez hasonló megállapításokat tenni), számukra a hétköznapi élet apró-cseprő, vagy ép nem is olyan hétköznapi (pl. brutális gyilkosság) eseményei tekinthetőek igazodási pontnak, s ahok a személyes interakciók, melyek ezekhez az eseményekhez kapcsolódnak.
A jelenség (privát történelem hangsúlyosabb annál az eseménysornál, amit általánosságban szoktunk történelemnek nevezni) egy speciális aspektusávsl, amikor egy regény szereplői privát történetének (avagy magának a regénynek) nem egy törtènelmi esemény végevel egy időben szakad vége, többek között Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című regényéről írott kritikámban is részletesen foglalkoztam:
a történet lényegében a korabeli perspektívát, méghozzá a két fiatal, jómódú polgárlány nézőpontját igyekszik rekonstruálni, jól érezhető távolságot képezve az olvasó történelmi-mentalitástörténeti tudásától. A cselekmény alakításában nem a történelmi események, hanem a szereplők sorsának belső logikája diktálja a tempót, miközben kissé szokatlan és elsőre nehezen emészthető az is, miért pont ott és úgy ér véget a regény, ahol és ahogy, nevezetesen 1926-ban Újév napján. Mert könnyen adná magát egy közel egy évszázadon átívelő nagy ívű történet is, hiszen - és itt ismét az olvasó utólagos tudása tétetik próbára - a második világháború és az azt követő évek valószínűsíthetően a két központi karakter számára is tartogattak még drámai eseményeket. Hogy Rakovszky mégsem viszi végig ezt az ívet, némiképp Hilary Mantel Farkasbőrben című regényére emlékeztet, melyben éppen ott ér véget Thomas Cromwell története, ahol gyakorlatilag a lényeg kezdődne. A szerző bemutatta a főbb szereplőket, csak abban a regényben létező, egyszeri és megismételhetetlen karaktervonásokat adott nekik, majd az ebből fakadó alapkonfliktusokat felvázolta, a többit rakja magának össze az olvasó történeti tudása alapján
Kapcsolódó:
További Pethő Anita "hagyományos" kritikák