Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az időutazás mágikus elemén túl az Outlander sorozat kifejezetten realista történetmesélői elemekkel él, és a híres történelmi eseményeket úgy állítja a fikció szolgálatába, hogy ennek ellenére sikerül megőriznie azon események esszenciáját.
Mindez pedig megadja annak lehetőségét, hogy egyén és történelem (A Nagybetűs Történelem) viszonyának etikai vetületei is terítékre kerüljenek a történetfolyam hömpölygése során.
Sőt talán épp e körülmények - a 200 évvel későbbről érkezett, a történelmet tudatosan is szemlélő eleve történész, vagy történészekkel szoros privát kapcsolatban lévő szereplők utólagos tudása a 18. századi eseményekről - kínálnak fel egy olyan esélyt, amellyel hagyományosan realista (mágikus elem nélküli) történetek esetében nem feltétlen találkozhatunk.
 |
| "A Nagybetűs Történelem", ahogy a hetköznapokban gondoljuk. (John Trumbull festménye a britek yorktowni fegyverleteteléről) |
Az a valami, amit hétköznapi értelemben nevezünk történelemnek (vagyis most ez esetben ne szűkítsük le a kifejezés definícióját a múltbeli történések írásban rögzített speciáis formájára), azaz az emberiség sorsát meghatározó események egymásutánisága, végedményben egyéni döntések kusza hálózata. Függetlenül attól, hogy azok az egyének a társadalmi hierarchia magasabb fokán állnak-e, hogy mekkora a befolyásuk, van-e egyáltalán mozgásterük, milyen mértékű a szabad döntéshozatali lehetőségük.
Ezen döntések és cselekedetek összessége azonban egy olyan helyzetet teremthet, olyan láncreakciókat indíthat el, olyam folyamatok mozgásban maradásának tüzét táplálhatja, amelyre egy ember vagy egy kis csoport tudatos ráhatási kísérletei hiábavalónak bizonyulhatnak. A magyar kultúrában a Szózat "Az nem lehet hogy..." kezdetű sorai utalnak szívfájdító hangnemben erre a(z ez esetben a versben megszólaló hang szempontjából heves érzelmekkel átitatott) szituációra. De világtörténelmi szempontból nézve például Brutusék hiába merényelték meg a Caesart, a klasszikus római köztarsaság letűnése, a központosított birodalom létrejötte megállíthatatlan folyamat volt. Ahogyan VIII Henrik esetében is jól érzékelhető, hogy bizonyos mértékben ő is kényszerpályán mozgott, kiszolgáltatva bizonyos, egy ember életénél nagyobb léptékű, szélesebb történelmi folyamatoknak, avagy annak az amúgy szakszerűen nehezen definiálható jelenségnek, amit egyszerűen
A Nagybetűs Történelem
szófordulattal érzékeltetek.
Az Outlander világában két fontos eseménysor tartozik e kategóriába. Egyrészt a cullodeni csatával (skót szemszögből) totális katasztrófába torkolló 1745-ös jakobita felkelés, másrészt az amerikai függetlenségi háború.
Első esetben, emlékszünk jól, hőseink a jövő ismeretében megpróbálták megakadályozni a katasztrófát. (Emlékszünk jól Claire méreg ötletére.) Csak az utolsó pillanatban, mikor a csata már elkerülhetetlen volt, döntöttek úgy hőseink, hogy akkor mentsék a menthetőt, a lallybrochi bérlőket, majd aztán magát Claire-t és a születendő gyermeket is. Ez akár még szimpla "történelmi kalandregény " klisének is tekinthető, hogy hőseink valami nagy-nagy, híres-hírhedt esemény megvalósulása ellen harcolnak.
A második esetesetbenben azonban egyértelműen a múlttá váló jövő ismeretének etikai vetületeire esik a hangsúly. Vagy mondjuk úgy, sokkal rétegzettebben jelenik meg az egyszerű kérdés: miként döntsünk legközelebbi hozzátartozóink biztonsága érdekében, ha épp feje tetejére állni látszik a világ, és valahogyan mindenképp döntenünk kell.
Közép-Európaiként persze hajlamosak vagyunk a nyugati civilizáció más, történelmileg szerencsésebb területein élőkhöz képest sokkal erőteljesebben érezni azt, hogy a történelem folyamatosan ide-odaráncigál, megrág és kiköp bennünket (miközben a 20. század borzalmainak fikciós ábrázolásában igazán ritka igazgyöngyök azok a pillanatok, melyek épp azt ábrázolják, ahogy az egyén saját döntései révén ember próbál maradni az embertelenségben).
Az amerikai kolóniákon élők 18. századi történelme épp ellenkező okokból lehet izgalmas alapanyaga a történelmi fikciónak -és ez az, amit az Outlander története az időutazás motívuma által kibillentett perspektíva révén sikeresen tud megragadni -, ugyanis az ottélők szignifikáns részének volt megfelelő mértékű mozgástere helyzetének mérlegelésére és tudatos döntések meghozatalára. Ráadásul, amiként Judith L. Van Buskirk Generous Enemies: Patriots and Loyalists in Revolutionary New York (University of Pennsylvania Press, 2002) című könyve is végigveszi, az amerikai függetlenségi háborúban a privát kapcsolatok gyakran felülírták a konfliktusbeli hovatartozást, sok családban (még Benjamin Franklinében is) voltak patrióták és lojalisták is egyaránt, de az alapvető családi, rokoni érintkezési normákat nem rúgták fel emiatt. Vagyis, ha a hétköznapi életbeli személyes interakciók és A Nagybetűs Történelem különös szimbiózisa adja a történelmi fikció alapját, akkor az amerikai függetlenségi háború az egyik legizgalmasabb történelmi eseménysor, mely fikciós formában is feldolgozható.